20- Ígéret szép szó...

20

Ahogy Viktor kilépett az ajtón, azon törtem a fejem, hogyan tudnék kijutni a lakásból. Először, hogy utolérjem Viktort, aztán - mikor rájöttem, mennyire nevetséges lenne valakit pont Londonon keresztül üldözni - csak úgy. Felvettem a cipőm, és már kint is voltam. Nem akartam apával beszélni, így csak írtam egy cetlit, hogy merre vagyok.  A Hyde Parkban álldogáltam, a tömeget bámulva, és azon töprengtem, nem kéne-e egy street fashion blogot indítanom, amikor megpillantottam egy ismerős ruhadarabot. Amber rikító piros kalapja még itt is kitűnt. Hirtelen beugrott egy kép, amint a telefonomon a lámpácska pirosan villogott jelezvén, hogy le fog merülni, illetve egy üzenet Eriktől. Előkaptam a telefonomat, az üzenet után kutatva, nem is vettem észre, hogy Amber addigra ellavírozott mellettem, és mintegy mellékesen odaköszönt. Felkaptam a fejem, mert hirtelen nem is tűnt annyira fontosnak az az SMS. Elé ugrottam, ezzel megtorpanásra késztetve. Nem örülhetett nagyon, hogy megint lát, de eléggé lefagyott ahhoz, hogy nem ellenkezett, mikor megragadtam a kezét, és lerángattam az útról.

- Mit képzelsz magadról?! - fakadt ki - Dolgom van, nem érek rá a barom szerelmi ügyeiddel foglalkozni! - nézett rám a haján keresztül, amit minduntalan a szemébe fújt a szél. Megfogadtam magamnak, nyugodt maradok, és nem hátrálok meg, ha elérkezik ez az idő, de nem volt egyszerű dolgom.

- Nem - mondtam fojtott hangon - Csak veled szerettem volna beszélni. Hiányzik a legjobb barátnőm.

- Tényleg? Talán máshol kéne keresned - nézett félre.

- Ne, kérlek ne...Nem teheted ezt! Szükségem van rád! - próbáltam keresni a tekintetét, de minduntalan a fákat fürkészte.

- Látod?! Megint minden rólad szól! Ha NEKED van rám szükséged, akkor megjelensz, de nem érdekelt soha, hogy vajon nekem van-e rád!

- Ez nem igaz! Te sértődtél meg minden ok nélkül...

- Minden ok nélkül?! - vágott közbe - Amikor csak beszélgettünk, mindig te, Erik, vagy te és Erik volt a téma. Azt soha nem kérdezted, velem mi van.

- Ez nem igaz!

- Tudtad, hogy már csókolóztam Lucassal, nem?! - folytatta megállás nélkül.

- MI?!                                                    

- Emlékszel mennyi ideig terveztük, hogy elmegyünk a Little Mix koncertre, aztán az utolsó pillanatban mondtad le.

Közben az emberek jöttek-mentek, mindenki rohant valahova még így vasárnap is, csak mi álltunk egyhelyben. Összébb húztam magamon a kabátom, és átkoztam magam, hogy nem hoztam kesztyűt.

- Figyelj, én tényleg sajnálom - fogtam meg a karját. -  Ami történt, már nem tudom megváltoztatni, csak annyit tehetek, hogy megpróbálom nem elkövetni ezeket a hibákat többször.

- Tudod, nekem találkozóm van Lucassal egy negyed óra múlva, úgyhogy lassan mennem kéne... - még mindig nem tudtam eldönteni, hogy csak udvariasan próbál lepattintani, vagy megbocsájtott, de a szája sarkában bujkáló mosoly reményre adott okot, magában egy picit már mosolyog is. - Becsszóra?

- Igen, és ígérem nincs több pasi!

- Naaaaa! - nevetett - Azárt ne vigyük túlzásba a dolgot...Ennyire gáz a sztori Erikkel? - ölelt meg együtt-érzően.

- Túl vagyok rajta... - khmm-khm... Igazából most nem is erre az esetre gondoltam...

Elbúcsúztunk, mert mennie kellett, ugyan még csak nagyon óvatosan, de úgy tűnt a barátságunk újra megszilárdulni látszik.

 Csak nem hagyott nyugodni a Viktoros ügy, még vacsora közben is ezen járt az agyam. Ahogy lehámozom róla a ruháit... Újra elfogott az az izgalmas bizsergés, mintha valami nagyon rosszat, helytelent, de egyben mámorító dolgot tettem volna éjszaka.  A két oldal küzdött bennem, a kíváncsiság, hogy mi történt, meg persze a félelem is, hogy MI történt, meg persze (na, jó akkor három) a sajnálat, hogy bármi is történt nem emlékszem tisztán.

19- A reggelem Szőke Herceggel

19

˝A nap már majdnem feljött, mire a lány házához értek. Egész éjjel beszélgettek, és már mindketten nagyon fáradtak voltak. Búcsúzkodásra került sor, mikor a Szőke Herceg magához húzta a lányt, és megcsókolta. A lány olyan szenvedélyt még nem érzett egy fiú iránt sem. A herceg lassan elengedte, még sokáig nézett az ajtóra, ahol élete szerelme eltűnt.˝

Nagyjából kettő körül lassan ébredezni kezdtem, csak lassan kinyitva a szemem, már várván a rám törő fejfájást. Pislognom kellett párat mire kitisztult a kép, de azonnal el is takartam a képet a kezeimmel. Mikor kinéztem az ujjaim közül, reméltem, hogy csak képzelődtem, de nem. Sebesen felültem, amit egyébként nagyon megbántam, és megpróbáltam magyarázatot találni arra, hogy Viktor miért áll egy szál törölközőben a fürdőszobámban. Mikor észrevett, lustán végignézett rajtam, mire észbekapván magamra rántottam a takarót. Ugyanis csak fehérnemű volt rajtam, a tegnapi szerelésemhez híven ráadásul egy nem túl sokat takaró csipkés fajta.

- Jó reggelt. Már gondolkoztam rajta, hogy felkeltselek-e, de arra jutottam nem sietünk sehova. Egyébként ott egy pohár víz, meg fájdalomcsillapító az éjjeliszekrényeden.

- Köszi - nyúltam érte - Miért vagy a fürdőszobámban? - kérdeztem, de igazából azt akartam kérdezni, hogy hogyan kerül úgy általánosságban a lakásba.

- Hát... Felkeltem, és nagyon szarul voltam, gondoltam talán segít, ha lezuhanyzok.

- Arra nem gondoltál, hogy ezt nem igazán illik csak így???

- Őszintén?! Annyira kómás voltam, hogy fel sem tűnt, amíg ki nem léptem a zuhanyból, akkor meg már késő volt ezen pánikolni - ezzel rám kacsintott, és magára zárta az ajtót, majd pár perc múlva megjelent a tegnapi ruhájába visszaöltözve. Amíg nem volt ott, végig a tegnap estén pörgött az agyam. Vajon miért jött be? Együtt aludtunk? Ha nem, vagy tulajdonképpen ha igen akkor is, mi történt pontosan hajnalban?

- Te hol aludtál? - támadtam rá azonnal, hogy kilépett a fürdőből.

- Ott, melletted - nézett rám megrökönyödve.

- És mi van Lisával? Nem fog kiborulni? - szegény lány, én igazán nem tudtam, én nem akartam, én...

- Mi lenne vele? Van valami, amire emlékszel, és okot adna rá?

- Nem... Nem tudom, ezt akarom kideríteni, nem emlékszem semmire! - ez ugyan nem volt teljesen igaz, bár töredékek voltak csak meg. Ahogy az utcán sétálva poénkodtunk, és megadta a számát, és a név rovatba Herceget írt, mert előtte fejtettem ki, hogy mennyire emlékeztet egyre. Ahogy a nappaliban álló piásszekrényt dézsmáljuk. Illetve, ahogy lehúzza rólam a ruhát, én pedig az ő pólóját. Tényleg nem tudtam, hogy mi az egész történet, csak azt, hogy félek emlékezni.

Mondtam neki, hogy keressen magának nyugodtan valami reggelit, én pedig elmentem zuhanyozni amint kikerült a látóteremből. Valamennyit segített a fürdés, kezdett kicsit kiélesedni a látásom, és tisztultak az emlékeim is. Beugrott, hogy valamikor kora reggel ki kellett mennem hányni, és tényleg ott feküdt az ágyban, gondolom nem kamuzott erről.

Arra riadtam fel, hogy valaki csengetett. Gyorsan kiugrottam a zuhany alól, és lekiabáltam Viktornak hogy nehogy ajtót nyisson, majd én megyek. Magamra húztam valami ruhát, és felkaptam a székemről Viktor elhajított pulcsiját. Mire leértem Viktor már az ajtóban beszélgetett ANYÁMÉKKAL. Basszus erről meg is feledkeztem, most mit fognak szólni?! Viktor, amikor hallotta, hogy jövök rám mosolygott, és ezt mondta:

- Na, látják, már itt is van. Köszi Alyson, hogy idehoztad a pulcsimat- nézett rám jelentőségteljesen.

- Nincs mit - vajon mit kamuzott anyáéknak?

- Pont most meséltem el édesanyádnak, hogy tegnap ott hagytam Hyde Parkban a pulcsimat, benne a pénztárcám, meg a kulcsaim. Annyira hálás vagyok, hogy megtaláltad.

- És hogy találtátok meg egymást? - nézett rám apa szigorúan, nem hiszem, hogy hitt nekünk.

- Az teljesen véletlen volt - mosolyogtam rá ártatlanul - Katievel beszélgettem, és valahogy szóba került, hogy mit találtam. Hirtelen tök izgatott lett, és elkezdett faggatni, hogy hogyan nézett ki meg minden, és kiderült, hogy a bátyjáé a pulcsi. Megadta a számát, mert ő most vidéken van a nagyszüleinél, és én felhívtam Viktort.

- Ja, nekem meg pont útban van a ház munkába menet, így beugrottam érte - vette át a szót Viktor. Hmmm... Ez profi volt! Még pár percig csevegett apámmal, aztán adott két puszit, kikerült, és kisétált az ajtón. Nagyon kellemetlen volt a helyzet nem csoda, hogy ilyen gyorsan menekült, de nagyon szükségem lett volna, arra hogy megbeszéljük a hajnali esetet. Azért összességében hálás voltam neki, mert megmentette az estémet, és egy picit vígasztalt, hogy esélyes volt, soha többé nem látom, így tényleg nem volt okom parázni. Ha valakinek meg kellett oldania az ügyet az Viktor volt, nem én, sőt az igazság az volt, hogy ha akartam volna sem tudtam volna mit kezdeni, csak a "herceg" számát tudtam a lányét nem.

˝Mikor a lány már majdnem elengedte a fiú kezét, amikor egy furcsa árnyék futott át a hercege arcán. De mire a lány értelmezhette volna, már el is tűnt. Próbálta kiszedni a Hercegből, mi történt, mi változott, de ahelyett, hogy válaszokat kapott, a fiú inkább megcsókolta, azt hitte ez elhallgatatja a lányt. Persze tévedett, és bár a lány hagyta menni, még sokáig ült az ablaka alatt, arról ábrándozva, hogy vajon mit tett, mi történt igazából.˝

18- A buli

18

Valahogy azt képzeltem, ha szakítok a Erikkel, majd a legjobb barátnőm fog vigasztalni, együtt ennénk mindenféle szemetet, lehetőleg olyat, amiben sok  a cukor, néznénk a csajos filmeket tonnaszám, és minden erejével próbálna nekem új pasit szerezni, aki elfeledteti a régit. Hát nem ilyen volt. Már majdnem két hete szakítottunk, és teljesen egyedül voltam a problémáimmal, ugyan anyával kibékültem, aki, ha már itt tartunk, nem rajongott volna az ötletért, hogy megint pasizzak (és ez az álláspont sajnos még egy ideig szerintem maradni is fog), Amber pedig... Fura volt visszaszokni, nem várt senki reggel, nem hoztak kávét, nem volt ki megöleljen. Bármi történt velem, fordultam volna Erikhez, hogy elmeséljem, aki ugye nem volt ott. Vagy szimplán keresztülnézett rajtam. Mintha egy idegen lennék, és bárhányszor elment mellettem, egy kicsit még kisebb darabokra tört a szívem. A táncterem felé nem nagyon mehettem, pedig Mark meg a fiúk is hiányoztak, de nem akartam, hogy kellemetlen legyen az ottlétem. A kórusba visszamentem, csak a Chery - Katie páros is megbántódtak, mivel elhanyagoltam őket. Így leginkább otthon voltam és gitároztam, meg dalokat írtam/énekeltem, meg persze tanultam, hogy felhozzam az átlagomat. Az egyetlen pozitív változás a szakítás hatására az volt, hogy elkezdtem megint futni. Majdnem minden második nap kimentem a Hyde Parkba, mert segített levezetni a felgyülemlett haragot, fájdalmat...

Péntek koradélután Dee felhívott, hogy tudja, elvileg Erikkel szakítottunk, de szerinte olyan aranyos pár voltunk, és még egy óráig rizsázott, amikor kilyukadtunk oda, hogy tulajdonképpen mire is céloz. Egy bulit szervez szombat estére, és azt kérdezte, hogy lenne-e kedvem elmenni. Volt valami megjátszott mézes-mázosság abban, ahogy mondta, mintha egy picit túl lelkes lett volna, de inkább elhessegettem a gondolatot, hiszen Deeről beszélünk. Persze igent mondtam, neki is látnia kellett, hogy minden rendben velem, meg sem karcolt a szakítás. Úgy éreztem kezdek profi lenni az önhitegetésben.

Az egész szombatom a buli körül forgott, mindennek a helyén kellett lennie. Anyáék még mindig szobafogságban tartottak, de szerencsére a napokban el kellett menniük valami üzleti útra. Hajat mostam, kiválasztottam egy fekete ruhát, aminek a háta elég mélyen ki volt vágva, és feltűztem a hajam egy laza kontyba. Egy szép tusvonallal lerendeztem a sminkemet, nem akartam nagyon túlzásba vinni. Amikor belenéztem a tükörbe először éreztem a szakítás óta szépnek magam.

"And I don't want to see what I've seen

To undo what has been done.

Turn off all the lights

Let the morning come, come.

Why can't my life be just as in my dreams

To wake up to the birds' song.

Turn off all the lights

Let my heart shine for you."

Ahogy beléptem Dee-ék házába, azonnal megcsapott a pia szaga, és olyan erővel üvöltették a zenét, hogy a falak is beleremegtem. Gyorsan körbejártam, persze nem találkoztam egy ismerős arccal sem.

- Szia, cica! - szólt egy pasi, kb 3 évvel volt nálam idősebb, és tizenöt pohárral is ihatott többet. Részeg volt, NAGYON részeg, alig bírt megállni a lábán, és baromira kellett koncentrálnom, hogy megértsem amit mond - Akarsz dumálni? Vagy csinálhatunk mást is… - csak képzelődtem, vagy ez tényleg egy kacsintás akart lenni?

„Mintha bármire is képes lennél” - gondoltam. - Hozok magamnak valamit inni, neked is hozzak? - kérdeztem, de meg sem vártam a válaszát, felszívódtam a tömegben.

Valamikor éjfél felé megláttam végre Eriket, Deevel karöltve. Addig magányosan ácsorogtam egy pohár piával, nem mertem belegondolni sem, hogy mi volt benne. Megpróbáltam átvágni a tömegen, szinte már a nyelvem hegyén volt a köszönés, készen voltam a begyakorolt szövegem előadni (mégis mi másra jó ennyi idő egyedül??). Csak pár méterre voltam tőlük, szinte meg tudtam volna őket érinteni, amikor Dee észrevett, integetett, épp Erik is felém fordult volna, amikor Dee hirtelen visszarántotta, és megcsókolta. MEGCSÓKOLTA. Ott. A szemem láttára. Mindenki szeme láttára. Azonnal az a hülye gondolat villant át az agyamon, hogy "Te jó ég, ezek hogy nyalják-falják egymást!". Azonnal hányinger fogott el, és fel akartam szívódni, visszapörgetni az időt, meg nem történté tenni, amit láttam, otthon lenni. Az ajtótól pár méterre voltam, amikor beleütköztem valakibe. Természetesen az a részeg pasi volt, aki leszólított korábban. Kikerültem, és inkább irányt változtatva, egy csendesebb folyosó felé vettem az irányt.

- Te, mi a neved? Dumáljunk! - követett.

- Most mennem kell, bocs - megpróbáltam lerázni, de megragadta a kezem.

- Mi a bajod? Olyan jól passzolunk egymáshoz!

- Szállj le rólam! Nem akarok tőled semmit! - ekkor megpillantottam Eriket, aki felénk közeledett, valószínűleg átlátta helyzetet, mert ismertem azt az arckifejezést, amit vágott. Mintha csak Alexre nézne, mintha csak egy hajszál választaná el, hogy behúzzon az illetőnek, és ekkor bekattant, még mindig meg akart védeni. Egyszerre rohantak meg az érzelmek, hiszen még fontos voltam neki, de ugyanakkor milyen jogon tekint a tulajdonának. Hirtelen felindulásból a részeg pasihoz hajoltam, és vadul csókolózni kezdtünk. Egész jól csókolt, a fullasztó piaszag kivételével, az nem hiányzott volna. Ahogy kibújtam a karjai közül láttam a diadalittas csillogást a szemében. Mire arra néztem ahol Erik korábban állt, már nem volt ott senki.

- Ezt érted te az alatt, hogy nem akarsz semmit?! Legközelebb figyelmeztess, kíváncsi vagyok, milyen ha akarsz is... - úgy látszott, egy kicsit kijózanodott, már nem beszélt olyan artikulálatlanul.

- Jaj, hagyjál már, ez csak egy csók.

- De még milyen!

Legalább a te estéd jól telt - gondoltam, de hangosan annyit mondtam - Bocs, most tényleg mennem kell, az egyik barátnőmmel jöttem, és elkeveredtünk egymástól, meg kéne keresnem. - szomorúan nézett utánam, én pedig úgy döntöttem legjobb lesz, ha berúgok. Nem akartam a történteken elmélkedni, így gyorsan szereztem a piából még egy pohárral. Az itallal a kezemben lehuppantam a kanapéra. Éppen magamba döntöttem a tartalmát, amikor valaki olyan lendülettel ült le mellém, hogy magamra borítottam a felét.

- Basszus! A ruhám... - néztem a ruhámra tompán - Most már úgyis mindegy.

- Bocs, nem akartam, hogy rád ömöljön - nézett rém, mintha csak most venné észre, hogy ott voltam korábban is. Belépett a szobába Dee és húzta maga után Eriket is, aki mintha kezdte volna szintén "jól érezni" magát, láttam rajta, hogy már nem józan. Ez persze a kis bongyort nem zavarta, elkezdett táncolni, vagyis tulajdonképpen vonaglani Erik körül. Éreztem, ahogy kúszik vissza a pia.

- Utált ribanc, vagy ex? - kérdezte a fiú mellettem, aki láthatta az arckifejezésem és hogy kikre nézek.

- Mindkettő. - nem is igazán érdekelt honnan tudja.

- Az kellemetlen. Láttam ahogy lesmároltad azt a másik pasit a nappali közepén.

- És? - erőt vett rajtam egy velőig hatoló fáradság - Miért érdekel? Mindenki kavar mindenkivel.

- Ez igaz, de nem mindenki olyan látványosan mint te, meg az ex-pasid. Láttam ahogy rád nézett, amint a másik fiú szája elérte a tied, pont mint ahogy most is őket nézed.

- Szállj már le a szerelmi életemről, vagy úgy általánosságban rólam! Keress egy másik lányt, aki hajlandó szétnyitni a lábát neked, jó szórakozást hozzá! - a pohárba temettem az arcom, amikor feltűnt, hogy idő közben megittam az egészet - Szerzek egy másikat - tápászkodtam fel, éreztem ahogy kicsúszik a lábam alól a föld, a fiú pedig megfogta a derekamat, hogy nem essek el. Végignéztem rajta, és ekkor figyeltem meg, hogy csak egy-két évvel volt nálam idősebb, a haja majdnem a válláig ért, és borostás volt. Volt benne valami ami egy mesebeli hercegre emlékeztetett.

- Csak szerintem nem tudod, hogy mit csinálsz...

- Pontosan tisztában vagyok vele. Ezért van szükségem még piára. - lóbáltam meg az poharam. Nem értettem, miért mondom el neki, csak valahogy kibukott minden - Egyébként semmi közöd hozzá! Miért nem hagy békén senki?! Egy hülye kurva elhívott ide, majd lesmárolta az ex-pasim, egy részeg csávó rám szállt, most pedig te is el kezdtél csesztetni!! Én ezt már nem bírom!

- Hé, nyugi kiscsaj! Értékelhetnéd, hogy legalább valaki szóba áll veled. Menthetetlen vagy - mondta halál nyugodtan, miközben lerántotta az ölébe a mellénk érkező csajt.

- Szia. Lisa vagyok. Te vagy az a csaj, aki a padlóra küldte az osztálytársamat?

- Mi van? - néztem zavarodottan.

- Igen, ez tuti ő lesz - szállt azonnal a pasi is, mintha ott sem lennék.

- Hallom az egyik lány úgy lesmárolta, hogy azóta az örök szerelemről motyog...Egyébként Lisa vagyok. Az én pasimat is be akarod hálózni? - nézett rám halál komolyan.

- Mi?! Még a nevét sem tudom! - kerekedett el a szemem.

- Ez egy pillanattal előbb még nem zavart... - vonta fel a szemöldökét Lisa, közben a fiú odasúgta, hogy Viktornak hívják, ezzel kiérdemelve egy taslit a csajtól. - Ne hülyülj már! Honnan ismered? - fordult vissza Viktorhoz.

- Sehonnan. Idejött, és elkezdett a hibáimon csámcsogni. Pont ezért megyek is, nem akarok zavarni.

- Dehogy, maradj csak! Az előbbit nem gondoltam komolyan, csak vicc volt - nézett rám meglepetten, biztos nagyon bízott Viktorban.

- Hogy hívnak? - kérdezte Viktor.

- Alyson. Ti egy suliba jártok?

- Aha, az Eagle Heights-be, te?

- A Staneybrook-ba.

- Valahonnan ismerős ez a név... - nézett maga elé Viktor, mint aki nagyon erősen töri a fejét.

- Talán mert itt van a közelben? - kérdeztem.

- Hát nem tudom, biztos.

- Figyelj, Viktor. Anne most írt, hogy rosszul van, most hányt. Haza kéne kísérnem... Te is jössz, vagy még maradsz Alysonnal?

- Attól függ, mennyire leszel féltékeny?

- Én nem szoktam féltékeny lenni! - kacsintott rám - De vannak ötleteim, hogy mivel engesztelhetnél ki... - megcsókolták egymást, nem mint Erikék, ez olyan csók volt, amit akkor vált két ember, ha már rég együtt vannak.

- Maradnék, megkedveltelek - nézett rám.

- Akkor sziasztok, majd hívj ha felébredtél! - kelt fel Lisa Viktor öléből, mikor hallótávolságon kívül került, ránéztem a pasira.

- Bocsi, de baromi szar kedvem van, inkább én is hazamennék.

- Persze. Hazakísérlek. Na, gyere! - húzott fel, és úgy tűnt nem vette észre, az volt a mesterkedésem célja, hogy rávegyem, kísérjen haza. Kifelé menet még elkaptam Erik aggódó tekintetét, de mivel a keze Dee derekán nyugodott, nem igazán tudtam komolyan venni, csak a szemébe röhögtem, és Viktor társaságában kiléptem a hűvös hajnalba. Olyan volt, mintha végre engedne a lelkemet összeszorító fájdalom. Először csak magamba kuncogtam, de ahogy egymásra néztünk, mindkettőnkből kitört a nevetés, nem tudtam min is nevetünk pontosan, de nem is számított, csak jól éreztük magunkat.