19
˝A nap már majdnem feljött, mire a lány házához értek. Egész éjjel
beszélgettek, és már mindketten nagyon fáradtak voltak. Búcsúzkodásra került
sor, mikor a Szőke Herceg magához húzta a lányt, és megcsókolta. A lány olyan
szenvedélyt még nem érzett egy fiú iránt sem. A herceg lassan elengedte, még
sokáig nézett az ajtóra, ahol élete szerelme eltűnt.˝
Nagyjából kettő körül lassan ébredezni kezdtem,
csak lassan kinyitva a szemem, már várván a rám törő fejfájást. Pislognom
kellett párat mire kitisztult a kép, de azonnal el is takartam a képet a
kezeimmel. Mikor kinéztem az ujjaim közül, reméltem, hogy csak képzelődtem, de
nem. Sebesen felültem, amit egyébként nagyon megbántam, és megpróbáltam
magyarázatot találni arra, hogy Viktor miért áll egy szál törölközőben a
fürdőszobámban. Mikor észrevett, lustán végignézett rajtam, mire észbekapván
magamra rántottam a takarót. Ugyanis csak fehérnemű volt rajtam, a tegnapi
szerelésemhez híven ráadásul egy nem túl sokat takaró csipkés fajta.
- Jó reggelt. Már gondolkoztam rajta, hogy
felkeltselek-e, de arra jutottam nem sietünk sehova. Egyébként ott egy pohár
víz, meg fájdalomcsillapító az éjjeliszekrényeden.
- Köszi - nyúltam érte - Miért vagy a
fürdőszobámban? - kérdeztem, de igazából azt akartam kérdezni, hogy hogyan
kerül úgy általánosságban a lakásba.
- Hát... Felkeltem, és nagyon szarul voltam,
gondoltam talán segít, ha lezuhanyzok.
- Arra nem gondoltál, hogy ezt nem igazán illik
csak így???
- Őszintén?! Annyira kómás voltam, hogy fel sem
tűnt, amíg ki nem léptem a zuhanyból, akkor meg már késő volt ezen pánikolni -
ezzel rám kacsintott, és magára zárta az ajtót, majd pár perc múlva megjelent a
tegnapi ruhájába visszaöltözve. Amíg nem volt ott, végig a tegnap estén pörgött
az agyam. Vajon miért jött be? Együtt aludtunk? Ha nem, vagy tulajdonképpen ha
igen akkor is, mi történt pontosan hajnalban?
- Te hol aludtál? - támadtam rá azonnal, hogy
kilépett a fürdőből.
- Ott, melletted - nézett rám megrökönyödve.
- És mi van Lisával? Nem fog kiborulni? -
szegény lány, én igazán nem tudtam, én nem akartam, én...
- Mi lenne vele? Van valami, amire emlékszel, és
okot adna rá?
- Nem... Nem tudom, ezt akarom kideríteni, nem
emlékszem semmire! - ez ugyan nem volt teljesen igaz, bár töredékek voltak csak
meg. Ahogy az utcán sétálva poénkodtunk, és megadta a számát, és a név rovatba
Herceget írt, mert előtte fejtettem ki, hogy mennyire emlékeztet egyre. Ahogy a
nappaliban álló piásszekrényt dézsmáljuk. Illetve, ahogy lehúzza rólam a ruhát,
én pedig az ő pólóját. Tényleg nem tudtam, hogy mi az egész történet, csak azt,
hogy félek emlékezni.
Mondtam neki, hogy keressen magának nyugodtan
valami reggelit, én pedig elmentem zuhanyozni amint kikerült a látóteremből.
Valamennyit segített a fürdés, kezdett kicsit kiélesedni a látásom, és
tisztultak az emlékeim is. Beugrott, hogy valamikor kora reggel ki kellett
mennem hányni, és tényleg ott feküdt az ágyban, gondolom nem kamuzott erről.
Arra riadtam fel, hogy valaki csengetett.
Gyorsan kiugrottam a zuhany alól, és lekiabáltam Viktornak hogy nehogy ajtót
nyisson, majd én megyek. Magamra húztam valami ruhát, és felkaptam a székemről
Viktor elhajított pulcsiját. Mire leértem Viktor már az ajtóban beszélgetett
ANYÁMÉKKAL. Basszus erről meg is feledkeztem, most mit fognak szólni?! Viktor,
amikor hallotta, hogy jövök rám mosolygott, és ezt mondta:
- Na, látják, már itt is van. Köszi Alyson, hogy
idehoztad a pulcsimat- nézett rám jelentőségteljesen.
- Nincs mit - vajon mit kamuzott anyáéknak?
- Pont most meséltem el édesanyádnak, hogy tegnap
ott hagytam Hyde Parkban a pulcsimat, benne a pénztárcám, meg a kulcsaim.
Annyira hálás vagyok, hogy megtaláltad.
- És hogy találtátok meg egymást? - nézett rám
apa szigorúan, nem hiszem, hogy hitt nekünk.
- Az teljesen véletlen volt - mosolyogtam rá ártatlanul
- Katievel beszélgettem, és valahogy szóba került, hogy mit találtam. Hirtelen
tök izgatott lett, és elkezdett faggatni, hogy hogyan nézett ki meg minden, és
kiderült, hogy a bátyjáé a pulcsi. Megadta a számát, mert ő most vidéken van a
nagyszüleinél, és én felhívtam Viktort.
- Ja, nekem meg pont útban van a ház munkába
menet, így beugrottam érte - vette át a szót Viktor. Hmmm... Ez profi volt! Még
pár percig csevegett apámmal, aztán adott két puszit, kikerült, és kisétált az
ajtón. Nagyon kellemetlen volt a helyzet nem csoda, hogy ilyen gyorsan
menekült, de nagyon szükségem lett volna, arra hogy megbeszéljük a hajnali
esetet. Azért összességében hálás voltam neki, mert megmentette az estémet, és
egy picit vígasztalt, hogy esélyes volt, soha többé nem látom, így tényleg nem
volt okom parázni. Ha valakinek meg kellett oldania az ügyet az Viktor volt,
nem én, sőt az igazság az volt, hogy ha akartam volna sem tudtam volna mit
kezdeni, csak a "herceg" számát tudtam a lányét nem.
˝Mikor a lány már majdnem elengedte
a fiú kezét, amikor egy furcsa árnyék futott át a hercege arcán. De mire a lány
értelmezhette volna, már el is tűnt. Próbálta kiszedni a Hercegből, mi történt,
mi változott, de ahelyett, hogy válaszokat kapott, a fiú inkább megcsókolta,
azt hitte ez elhallgatatja a lányt. Persze tévedett, és bár a lány hagyta
menni, még sokáig ült az ablaka alatt, arról ábrándozva, hogy vajon mit tett,
mi történt igazából.˝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése