14- Piccadily Circus

 14

Szombaton, ebéd után indultam el, de ahelyett hogy a kapuban várt volna, ahogy megbeszéltük, találtam egy cetlit a postaládára tűzve.

Gyere a Piccadily-re, mert nekem valami közbejött, és nem tudok ideérni időben, de majd ott találkozunk. Fehér póló lesz rajtam, pontban 3kor fogsz meglátni. Puszi: Erik

Azt nem értettem, hogy mindezt miért nem tudta SMSben leírni, de hát végül is mindegy. Meg mi az, hogy fehér pólóban lesz? Mintha az olyan ritka lenne… Elindultam, és közben figyeltem, ahogy a fák levelein átszűrődik a fény, még az Ipodomat is elfelejtettem berakni, pedig általában el sem indulok valamiféle zene nélkül. A nap kellemesen meleg volt, és mivel sehová sem kellett sietnem, kényelmesen sétálgattam, nézelődtem. Még egy rövid kitérőt is tettem a Hyde Parkban, mert egy virágmintás szoknya volt rajtam, és ahhoz szereztem a hajamba is egyet.

Még korán is érkeztem a térre, de nem láttam sehol, ezért leültem a szobor aljába, elővettem a Forgotten Gardent, és olvastam egy kicsit. Egész körül letettem a könyvet, elkezdtem nézelődni. Ledöbbentett, ahogy a téren egyszerre minden elkezdett mozgolódni, megszólalt a zene is. Kivált a tömegből hét baromi helyes,  nem mellesleg nagyon jó testű pasi, beálltak a felszabaduló helyre, az egyik pedig odarohant hozzám. Felém nyújtotta a kezét, felsegített, és odarángatott a tömeg legszélére. Mindannyiukon valamiféle egyenruhaként fekete felső volt, és amint elfoglaltam a „megfelelő” helyet, elkezdtek táncolni. Az valami őrületes volt, leírhatatlan. Teljesen egyszerre mozogtak, meg persze jókat is lehetett rajtuk nevetni, ugyanis hülyét csináltak magukból. Egyszer csak kettéváltak, és ott állt középen Erik. Leesett az állam, először mert nem értettem, hogy mit keres ott, aztán meg mert elkezdett táncolni. Ha azt mondom, mindenkit vert, még nem mond eleget. Egyszerűen állat volt, el sem tudtam volna korábban képzelni egy ilyen helyzetben, mégis őt nézve úgy éreztem, hogy most látom igazán olyannak, amilyen igazából. Valahogy nem fért meg a lovaspóló meg a tánc, vagy mégis?! Ez a srác állandó meglepetés… Romantikus, baromi jól néz ki, elmondhatatlanul jól táncol, ráadásul szeret… Ez már túl jó, hogy igaz legyen. Mikor végig táncolták-bohóckodták a számot, odajöttek hozzám, bemutatkozni, meg mert csak, mert ott volt Erik…Sorban Ben és a másik Ben, Douglas vagyis Doug, Greg, Harry, Jeremy és Mark. Erősen próbálkoztam megjegyezni a nevüket, de csak a két Bent sikerült, meg Jeremyt, mert ő rángatott oda hozzájuk, a többieket nem igazán. Beugrottunk a fiúkkal a mekibe, aztán szép lassan elköszöntünk a bandától, mert nem bírtam az asztalunk körül legyeskedő lányok százait, plusz elvileg Erikkel randiztam. Megdumáltuk a fiúkkal, hogy még összefutunk, és számot is cseréltünk, Erik, persze folyton azzal jött, hogy még egy csomó mindent kitalált nekem, és látszott, milyen izgatott, így hangos üdvrivalgás kíséretében kiléptünk a kajáldából. Kézen fogva sétáltunk át a téren, és még akkor is voltak olyanok, akik odaszóltak valamit a produkcióval kapcsolatban. Erik csak megjátszott szerénységgel lesütötte a szemét, és ha szerencséjük volt küldött egy-egy félmosolyt feléjük.

- Most tényleg képes vagy ezt eladni? - kérdeztem tőle.

- Mit? - pislogott ártatlanul, de én átláttam a szitán.

- Mit-mit, azt hogy úgy csinálsz, mintha nem is tudnál róla, hogy ennyire jól táncolsz. Ettől akarsz vonzóbb lenni, vagy mi?

- Nem, én csak..

- Te csak???

- Nem akarok nagyképűnek mutatkozni.

- Velem szemben, meg a suliban nem zavartattad magad, és szerintem a csapat többi tagja is tudja, hogy nem ilyen vagy. Bár szerintem ők is előadják. jobban lehet így csajozni, ugye? - böktem oldalba a könyökömmel, nem sokon múlt, hogy elnevessem magam, szerencsére ő ezt nem vette észre.

- Nem! Dehogy, eszembe se jut, nekem te vagy az egyetlen.

- Aha, persze. - bólintottam, és még egy szemforgatásra is tellett, esküszöm színésznek kéne mennem...

- Tényleg, ez inkább amolyan megszokás…

- Azta! Eddig azt mondtad, hogy azt sem tudod, miről beszélek. Most meg csak megszokás. Valld be, lebuktál!

- Jó rendben, eredetileg tényleg csak remek csajozós taktika volt, viszont most nem annak szántam.

- Hát persze, akkor nem csak egy félmosolyt kaptak volna?

- Valahogy úgy… - látszott rajta, nagyon szeretne már elsüllyedni, ezért megkegyelmeztem neki.

- Ajj, ne légy már ilyen, csak szívatlak. Bízom benned, de vicces volt nézni, ahogy küzdesz.

- Te kis szemét! - kerekedett el a szeme, derékon ragadt, és megpörgetett.

- Hagyd abba! - nevettem. Letett, közben végig a szemembe nézett, el sem engedte a tekintetem, míg az ajkaink el nem váltak. - Nagy csajozó vagy ezek szerint.

- Nem tudom, nem igazán szeretek erről a barátnőmmel beszélgetni.

- Most mégiscsak szükséges lesz, mert egy tudnom kell, hogy mire számítsak…

- Bízhatsz bennem, bár igaz ami igaz, nem vagyok rossz a lányok behálózásában, nem szokásom megcsalni azokat, vagy kegyetlenül túllépni rajtuk. Aki fontos számomra amellett kitartok mindvégig. - vágott a szavamba.

- Másodszor pedig, ha ennyire jó vagy, mint mondod, akkor mi volt az a szerencsétlenkedés, amit velem előadtál?

- Az más volt. - nézett félre.

- Mert? - kerestem a tekintetét - Mitől vagyok más, mint a többi lányok?

- Te sokkal szebb, és jobb vagy mint bárki, akivel eddig kikezdtem. Ráadásul teljesen más, mint a lányok, akiket ismerek, lehet azért is, mert külföldi vagy, lényeg, hogy soha nem tudtam, hogy mire számíthatok tőled.

- De nem ez az igazi ok, igaz? - a szemébe néztem, és tudtam, ebbe beletenyereltem.

- Nem, tényleg nem. - sóhajtott - Az igazság az, hogy veled még nem is lett volna nehéz dolgom, de ott volt Alex.

- Alex? Neki mi köze ehhez az egészhez?

- Sajnos sok. Alexnek és nekem hosszú történetünk van együtt, nagyon sokáig voltunk legjobb barátok. Persze nem beszéltünk soha arról, hogy kinek ki tetszett, de nem is volt rá szükség. Előbb láttuk a másikon, mintsem az maga ráeszmélt volna. De nagyon összevesztünk, illetve ez nem is igaz, a lényeg, hogy sok elvarratlan szál van, és mindketten haragszunk még a másikra.

- Oké, ezt levettem, de hogy jövök én a képbe?

- Hát nem érted?! Alexnek is tetszettél, már az első pillanattól. Sokkal több esélye volt, mint nekem.

- Nem hiszek neked, és egyébként is miért lett volna több esélye?

- Hidd el nyugodtan. Sajnálom, de az igazság az, hogy eredetileg csak azért kezdtem ki veled, hogy bosszút álljak rajta.

- MI?!

- Sajnálom. Ez mostanra megváltozott, sőt pont ez volt az oka a bénázásomnak. Amikor odamentem hozzád, még nem gondoltam volna, ilyen könnyen szerelmes leszek beléd. Na, ekkor kezdtem el ilyen szánalmasan viselkedni, láttam, hogy érdekel Alex, és nem bírtalak volna elviselni más kezei között boldog lenni. Láttam magam előtt, ahogy megcsókol, átölel, elvisz a helyekre, ahova én akartalak volna, én pedig soha eszedbe sem jutottam volna. Szeretlek.

- Én is téged. - mosolyogtam rá, mert tudtam, hogy igazat mond, és nem érdekelt, miért kezdett ki velem eredetileg, az számított, hogy most itt volt.

13- Titok-e még?

13

- Akkor ezt vegyem igennek?

- Ümmm még meggondolom - és újra megcsókoltam - Talán.

- Tudod, hogy nem hagylak bemenni, amíg igent nem mondasz. - vigyorodott rám.

- És szerinted van nekem okom bemenni, mikor itt vagy?

- Most hogy mondod, a tökéletességem biztos megigézett. Tehát eljössz vagy nem?

- Muszáj holnap? Tudod töri doga, pénteken meg matek…Tanulnom kéne. De mi lenne, ha szombaton mennénk helyette valahova?

- Nekem rendben.

- És mit szólnál, ha nem vacsizni vinnél, hanem piknikeznénk, meg várost néznénk. - teljesen reflexből ajánlottam ezt fel, csak később jutott eszembe hogy pont ezt kérdezte Alex is tőlem.

- Akkor holnap találkozunk?

- Aha. Reggel, ha nem gond, Amberrel mennék, de majd a suliban összefutunk. Oké?

- Nagyon csöpögős lenne, ha azt mondanám, hogy hiányozni fogsz?

- Egy kicsit, de még elnézem neked, hiszen a tökéletességem biztos megigézett. - megcsókoltam még egyszer, meg még egyszer, meg még párszor, aztán bementem.

A délután folyamán nehezen koncentráltam a tanulnivalómra, de azért összeszedtem magam, és csak akkor kezdtem filmet nézni, meg dumálni anyával, amikor befejeztem a tanulást.

- Mi van pasi ügyben?

- Semmi különös. - utálok anyának hazudni, de még én is annyira bizonytalan voltam a dologgal kapcsolatban, hogy még nem szívesen beszéltem róla. Természetesen anyának nem tudok hazudni, átlát rajtam.

- Ne nézz hülyének, na és mi van azzal a fiúval, akivel a kapuban enyelegtél egy félórát? - huppsz.

- Még nem tudom, elhívott randizni hétvégén, de még az egész nagyon képlékeny.

- Dehogy! Ha csak attól félsz hogy elengedlek-e, hát tessék itt az engedélyem. Nyugodtam menj vele, szimpatikusnak tűnik.

- Köszi. Ugye tudod, hogy ha nem engedtél volna el, akkor olyan önfegyelemről kellett volna tanúbizonyságot tennem, amim nincs?

- Tudom kicsim. Na, menj aludni.

Mikor felértem az első dolog, ami megragadta a figyelmem, az a lámpám volt az éjjeliszekrényemen. Elkezdtem sikoltozni és ugrálni, és lerohantam anyához.

- Köszönöm, köszönöm! - adtam neki a puszikat - Ez a nap már nem is lehetne jobb!

Másnap annak ellenére, hogy azt beszéltünk meg Erikkel, hogy csak a suliban találkozunk, már ébredés után írtam Ambernek egy SMS-t, hogy ne jöjjön elém, majd az iskolában összefutunk. Ahogy megszólalt az ébresztőm, azonnal kipattant a szemem és görcsbe rándult a gyomrom. Öltözködés közben végig remegtem az izgalomtól. Nem tudom, hogy én diliztem be, de néha úgy éreztem, mintha érezném az illatát, mintha ott lett volna mellettem, és újra érezném a csókjának ízét a számon. Persze a sejtésem bejött, Erik ott várt a kapuban. Mikor megláttam, az egész érzés felerősödött, és szinte nem tudtam odabotladozni. Egyszerre ugrottam volna a nyakába, és omlottam volna a karjaiba.

- Annyira tudtam… - ezzel adtam egy csókot az arcára.

- Mire gondolsz? - pislogott ártatlanul rám.

Iskola felé menet végig fogta a kezem, és még meg is álltunk kávéért, így majdnem elkéstünk. Az utolsó pár száz méteren versenyt futottunk, mondjuk veszítettem, de nem sokkal. Tényleg, csak hagytam nyerni! Vagy egy picit lassabb voltam, de gyorsan elfelejtettem, amint kaptam kiengesztelésül egy ölelést, meg egy csókot, biztos, ami biztos alapon.

Mielőtt beléptünk volna az ajtón, aggodalmasan ránéztem, mert tudtam, hogy amit tenni készülök, meg fogja bántani. Óvatosan lefejtettem a kezét a sajátomról, gyorsan nyomtam egy puszit az arcára, és besiettem az épületbe. Bementem a lány WC-be, abban reménykedtem, hogy ide nem fog követni Erik, és írtam egy üzenetet Ambernek, hogy vészhelyzet van, és itt gubbasztok a WC-ben. Néhány perccel később, azonban nem Amber lökte be az ajtót, hanem Erik. Amber futott utána, és bocsánatkérően nézett rám.

- Sajná… - kezdi el Amber, de Erik a szavába vágott.

- Mégis hova tűntél? Egész szünetben téged kerestelek! Előbb még tök normális voltál, kézen fogva sétáltunk, meg minden… - itt megvilágosodott Amber arca, már értette, hogy mi történt.

- Erik. - nézett rá határozottan - Most azonnal menj innen! Ez, ha nem tűnt volna fel egy LÁNY WC!!! Húzz innen! Majd később foglalkozol a lelki világod felborulásával, most, mint Alyson védelmezője, felhatalmazlak a nevében is, hogy kopj le! - Erik teljesen ledöbbent, és rám nézett, mikor bólintottam, megfordult, és kisétált. Annyira bűntudatom lett, majdnem utána rohantam, de Amber láthatta rajtam, hogy mit forgatok a fejemben, mert elállta az ajtót.

- Tehát csak hogy felvázoljam a helyzetet, összejöttél Erikkel, de nem tudod, hogy fel akarod-e még egész ország-világ előtt vállalni, igaz?

- Valahogy úgy.

- Értem. Ébresztő!!! Mitől félsz? Annyira cukik vagytok együtt, és kit érdekel, hogy mit fognak a barbiek mondani?

- De annyira gyorsan történt minden, nem tudom, egyáltalán ki lehet-e mondani, hogy járunk.

- Ki. Minek halogatni? Boldogok vagytok, egy pár vagytok, akármit is mondasz.

- Nem tudom…

- Mit, azt hogy boldog vagy-e, mert akkor nem érdemes emellett a fiú mellett maradnod, de ha csak arról van szó, hogy attól félsz, hogy Barbie és sleppje mit fog szólni, akkor csak hülye vagy. Hidd el, többet ér ez a pasi annál.

- Még nem tudom ilyen szinten mindenki képébe nyomni a szerelmemet. Mi van, ha valamikor még a héten szakítunk, nem akarom, hogy mindenki az „újlányon” csámcsogjon.

- Először is, nem fogod kibírni, másodszor pedig egy idő után úgyis lebuktok. Persze ha már most dobni akarod, akkor nem téma, de szerintem ő nem akar, és nem is zavarná, ha mindenki megtudná.

- Persze, hogy nem. Beszélek vele.

- Menj csak, de vedd figyelembe, hogy sokak szerint már most is jártok.

- Nem baj. - mondtam, és elindultam megkeresni Eriket.

Megtalálni megtaláltam, de csak pár perccel óra előtt, és nem volt hajlandó velem beszélni. Vagy rám nézni, ha már itt tartunk. Szünetben odamentem a padjához, előtte ott hevert egy füzet. Mivel láthatóan nem akart rólam tudomást venni, azt kezdtem el lapozgatni. Volt benne egy-két bandának a logója, idézetek, firkák, amikor egy újabbat lapoztam volna, rácsapott a füzetre. Hidegen rám nézett, és végre megszólalt. Bárcsak ne tette volna.

- Tudod, azt gondoltam, te más vagy, de tévedtem, Bocsánatot szeretnék kérni, mert azt hittem, fontosabb vagyok neked, mint az, hogy mit gondolnak rólam.

- Ez nem igaz. Engem nem az zavar, hogy hogyan néznek rád-ránk, csak még túl korai ez az egész, túl gyors.

- Sajnálom, de nem fogok semmit visszavonni, mindent, amit mondtam, komolyan gondoltam. Én hiszek bennünk, csak azt nem tudom, hogy ezt hogyan bizonyítsam be neked. - ezzel óvatosan elmosolyodott, mint akinek máris van egy terve.

- Ajjaj! Elkezdtem félni… - és felnevettem, ahogy megcsikizett.

Napközben semmi különös nem volt, Erik megint Chelsevel beszélgetett egy ideig. Én szinte észre sem vettem, hogy nem körülöttem legyeskedett, mert nagyon sok bepótolnivalónk volt Amberrel. Azokat a számokat mutogatta, amelyeket az alatt hallgatott, amíg beteg volt. Éppen rá volt kattanva a Little Mixre, mert erősen azonosult Perrievel, hiszen Zaynnel járt. Ki is nézett pár héttel később az egyik felkapottabb bárban egy koncertjüket, azt tervezgettük, hogy majd náluk alszunk, satöbbi.

Ebédszünetben leültünk a szokásos helyünkre, Alexékkal szomszédos asztalhoz. Az itthoni tapasztalataimhoz képest az itteni menza meglepően jó volt. Nagyjából úgy működött, mint egy bisztró. Volt egy hosszú pult, amelyről lehetett választani a kajákat, a végén pedig le kellett húzni egy kártyát, és csak hónap végén fizettünk. Amber megint fogyókúrázott, úgyhogy csak zöldet evett, meg roston sült halat. Én nem lettem volna képes ilyeneken élni, de mondjuk nem is volt rá szükségem, mindig is szerencsés alkat voltam, akin semmi nem látszik meg.

Valószínűleg Alex is hallott a pletykákról, mert egész szünetben méregetett. Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, attól féltem, hogyha reagálok rá, csak rontok a helyzeten. Valami miatt nem akartam, hogy megtudja, és talán ez is volt az egyik fő oka, hogy nem vállaltam, bár ezt sosem vallottam volna be Eriknek. Attól féltem, hogy elveszítem Alexet örökké, ha beismerem, hogy Eriket szeretem.

Egyszer csak valaki levágta magát a mellettem levő székre. Még oda se fordultam, már tudtam az illatából, hogy Erik az. Ahogy odanéztem, láttam Erik önelégült vigyorát Alexre villanni, majd hirtelen maghoz rántott, és látványosan megcsókolt. Egyik oldalról bepánikoltam, és mérges voltam rá, csak az volt a baj, hogy teljesen belefeledkeztem a szája édes ízébe, és nem tudtam megállni, hogy visszacsókoljam. Amber ujjongott, és tapsikolt, a többiek nem nagyon vettek tudomást rólunk. Elhúzódott, és ekkor találkozott a tekintetem újra Alexéval, aki teljesen közömbösen nézett, tudtam, hogy ennek annyi, ha valaha, csak egy kicsit is tetszettem neki, ennek most vége szakadt.

- Mit képzelsz magadról? - kérdeztem halkan Eriktől.

- Visszacsókoltál… - a lehelete csiklandozta a nyakam, tiszta libabőr voltam.

- Persze, mert… Mert, nem… - ekkor újra odahajolt, hogy megcsókoljon. Ez alkalommal már nem ellenkeztem, mert a szeméből azt olvastam ki, hogy ami köztünk van nem csak egy futó kaland, ez örök. Egy picit még most is féltem, hogy mit fognak gondolni, de Alexet már elveszítettem, Amber annak örül, ha boldog vagyok, és más miért lenne elég fontos, hogy foglalkozzam velük. Legalább Lucas örülhet, mert nem kell Barbiet lerángatnia Alexról, nem lesz ki miatt féltékenykednie.