14- Piccadily Circus

 14

Szombaton, ebéd után indultam el, de ahelyett hogy a kapuban várt volna, ahogy megbeszéltük, találtam egy cetlit a postaládára tűzve.

Gyere a Piccadily-re, mert nekem valami közbejött, és nem tudok ideérni időben, de majd ott találkozunk. Fehér póló lesz rajtam, pontban 3kor fogsz meglátni. Puszi: Erik

Azt nem értettem, hogy mindezt miért nem tudta SMSben leírni, de hát végül is mindegy. Meg mi az, hogy fehér pólóban lesz? Mintha az olyan ritka lenne… Elindultam, és közben figyeltem, ahogy a fák levelein átszűrődik a fény, még az Ipodomat is elfelejtettem berakni, pedig általában el sem indulok valamiféle zene nélkül. A nap kellemesen meleg volt, és mivel sehová sem kellett sietnem, kényelmesen sétálgattam, nézelődtem. Még egy rövid kitérőt is tettem a Hyde Parkban, mert egy virágmintás szoknya volt rajtam, és ahhoz szereztem a hajamba is egyet.

Még korán is érkeztem a térre, de nem láttam sehol, ezért leültem a szobor aljába, elővettem a Forgotten Gardent, és olvastam egy kicsit. Egész körül letettem a könyvet, elkezdtem nézelődni. Ledöbbentett, ahogy a téren egyszerre minden elkezdett mozgolódni, megszólalt a zene is. Kivált a tömegből hét baromi helyes,  nem mellesleg nagyon jó testű pasi, beálltak a felszabaduló helyre, az egyik pedig odarohant hozzám. Felém nyújtotta a kezét, felsegített, és odarángatott a tömeg legszélére. Mindannyiukon valamiféle egyenruhaként fekete felső volt, és amint elfoglaltam a „megfelelő” helyet, elkezdtek táncolni. Az valami őrületes volt, leírhatatlan. Teljesen egyszerre mozogtak, meg persze jókat is lehetett rajtuk nevetni, ugyanis hülyét csináltak magukból. Egyszer csak kettéváltak, és ott állt középen Erik. Leesett az állam, először mert nem értettem, hogy mit keres ott, aztán meg mert elkezdett táncolni. Ha azt mondom, mindenkit vert, még nem mond eleget. Egyszerűen állat volt, el sem tudtam volna korábban képzelni egy ilyen helyzetben, mégis őt nézve úgy éreztem, hogy most látom igazán olyannak, amilyen igazából. Valahogy nem fért meg a lovaspóló meg a tánc, vagy mégis?! Ez a srác állandó meglepetés… Romantikus, baromi jól néz ki, elmondhatatlanul jól táncol, ráadásul szeret… Ez már túl jó, hogy igaz legyen. Mikor végig táncolták-bohóckodták a számot, odajöttek hozzám, bemutatkozni, meg mert csak, mert ott volt Erik…Sorban Ben és a másik Ben, Douglas vagyis Doug, Greg, Harry, Jeremy és Mark. Erősen próbálkoztam megjegyezni a nevüket, de csak a két Bent sikerült, meg Jeremyt, mert ő rángatott oda hozzájuk, a többieket nem igazán. Beugrottunk a fiúkkal a mekibe, aztán szép lassan elköszöntünk a bandától, mert nem bírtam az asztalunk körül legyeskedő lányok százait, plusz elvileg Erikkel randiztam. Megdumáltuk a fiúkkal, hogy még összefutunk, és számot is cseréltünk, Erik, persze folyton azzal jött, hogy még egy csomó mindent kitalált nekem, és látszott, milyen izgatott, így hangos üdvrivalgás kíséretében kiléptünk a kajáldából. Kézen fogva sétáltunk át a téren, és még akkor is voltak olyanok, akik odaszóltak valamit a produkcióval kapcsolatban. Erik csak megjátszott szerénységgel lesütötte a szemét, és ha szerencséjük volt küldött egy-egy félmosolyt feléjük.

- Most tényleg képes vagy ezt eladni? - kérdeztem tőle.

- Mit? - pislogott ártatlanul, de én átláttam a szitán.

- Mit-mit, azt hogy úgy csinálsz, mintha nem is tudnál róla, hogy ennyire jól táncolsz. Ettől akarsz vonzóbb lenni, vagy mi?

- Nem, én csak..

- Te csak???

- Nem akarok nagyképűnek mutatkozni.

- Velem szemben, meg a suliban nem zavartattad magad, és szerintem a csapat többi tagja is tudja, hogy nem ilyen vagy. Bár szerintem ők is előadják. jobban lehet így csajozni, ugye? - böktem oldalba a könyökömmel, nem sokon múlt, hogy elnevessem magam, szerencsére ő ezt nem vette észre.

- Nem! Dehogy, eszembe se jut, nekem te vagy az egyetlen.

- Aha, persze. - bólintottam, és még egy szemforgatásra is tellett, esküszöm színésznek kéne mennem...

- Tényleg, ez inkább amolyan megszokás…

- Azta! Eddig azt mondtad, hogy azt sem tudod, miről beszélek. Most meg csak megszokás. Valld be, lebuktál!

- Jó rendben, eredetileg tényleg csak remek csajozós taktika volt, viszont most nem annak szántam.

- Hát persze, akkor nem csak egy félmosolyt kaptak volna?

- Valahogy úgy… - látszott rajta, nagyon szeretne már elsüllyedni, ezért megkegyelmeztem neki.

- Ajj, ne légy már ilyen, csak szívatlak. Bízom benned, de vicces volt nézni, ahogy küzdesz.

- Te kis szemét! - kerekedett el a szeme, derékon ragadt, és megpörgetett.

- Hagyd abba! - nevettem. Letett, közben végig a szemembe nézett, el sem engedte a tekintetem, míg az ajkaink el nem váltak. - Nagy csajozó vagy ezek szerint.

- Nem tudom, nem igazán szeretek erről a barátnőmmel beszélgetni.

- Most mégiscsak szükséges lesz, mert egy tudnom kell, hogy mire számítsak…

- Bízhatsz bennem, bár igaz ami igaz, nem vagyok rossz a lányok behálózásában, nem szokásom megcsalni azokat, vagy kegyetlenül túllépni rajtuk. Aki fontos számomra amellett kitartok mindvégig. - vágott a szavamba.

- Másodszor pedig, ha ennyire jó vagy, mint mondod, akkor mi volt az a szerencsétlenkedés, amit velem előadtál?

- Az más volt. - nézett félre.

- Mert? - kerestem a tekintetét - Mitől vagyok más, mint a többi lányok?

- Te sokkal szebb, és jobb vagy mint bárki, akivel eddig kikezdtem. Ráadásul teljesen más, mint a lányok, akiket ismerek, lehet azért is, mert külföldi vagy, lényeg, hogy soha nem tudtam, hogy mire számíthatok tőled.

- De nem ez az igazi ok, igaz? - a szemébe néztem, és tudtam, ebbe beletenyereltem.

- Nem, tényleg nem. - sóhajtott - Az igazság az, hogy veled még nem is lett volna nehéz dolgom, de ott volt Alex.

- Alex? Neki mi köze ehhez az egészhez?

- Sajnos sok. Alexnek és nekem hosszú történetünk van együtt, nagyon sokáig voltunk legjobb barátok. Persze nem beszéltünk soha arról, hogy kinek ki tetszett, de nem is volt rá szükség. Előbb láttuk a másikon, mintsem az maga ráeszmélt volna. De nagyon összevesztünk, illetve ez nem is igaz, a lényeg, hogy sok elvarratlan szál van, és mindketten haragszunk még a másikra.

- Oké, ezt levettem, de hogy jövök én a képbe?

- Hát nem érted?! Alexnek is tetszettél, már az első pillanattól. Sokkal több esélye volt, mint nekem.

- Nem hiszek neked, és egyébként is miért lett volna több esélye?

- Hidd el nyugodtan. Sajnálom, de az igazság az, hogy eredetileg csak azért kezdtem ki veled, hogy bosszút álljak rajta.

- MI?!

- Sajnálom. Ez mostanra megváltozott, sőt pont ez volt az oka a bénázásomnak. Amikor odamentem hozzád, még nem gondoltam volna, ilyen könnyen szerelmes leszek beléd. Na, ekkor kezdtem el ilyen szánalmasan viselkedni, láttam, hogy érdekel Alex, és nem bírtalak volna elviselni más kezei között boldog lenni. Láttam magam előtt, ahogy megcsókol, átölel, elvisz a helyekre, ahova én akartalak volna, én pedig soha eszedbe sem jutottam volna. Szeretlek.

- Én is téged. - mosolyogtam rá, mert tudtam, hogy igazat mond, és nem érdekelt, miért kezdett ki velem eredetileg, az számított, hogy most itt volt.