13- Titok-e még?

13

- Akkor ezt vegyem igennek?

- Ümmm még meggondolom - és újra megcsókoltam - Talán.

- Tudod, hogy nem hagylak bemenni, amíg igent nem mondasz. - vigyorodott rám.

- És szerinted van nekem okom bemenni, mikor itt vagy?

- Most hogy mondod, a tökéletességem biztos megigézett. Tehát eljössz vagy nem?

- Muszáj holnap? Tudod töri doga, pénteken meg matek…Tanulnom kéne. De mi lenne, ha szombaton mennénk helyette valahova?

- Nekem rendben.

- És mit szólnál, ha nem vacsizni vinnél, hanem piknikeznénk, meg várost néznénk. - teljesen reflexből ajánlottam ezt fel, csak később jutott eszembe hogy pont ezt kérdezte Alex is tőlem.

- Akkor holnap találkozunk?

- Aha. Reggel, ha nem gond, Amberrel mennék, de majd a suliban összefutunk. Oké?

- Nagyon csöpögős lenne, ha azt mondanám, hogy hiányozni fogsz?

- Egy kicsit, de még elnézem neked, hiszen a tökéletességem biztos megigézett. - megcsókoltam még egyszer, meg még egyszer, meg még párszor, aztán bementem.

A délután folyamán nehezen koncentráltam a tanulnivalómra, de azért összeszedtem magam, és csak akkor kezdtem filmet nézni, meg dumálni anyával, amikor befejeztem a tanulást.

- Mi van pasi ügyben?

- Semmi különös. - utálok anyának hazudni, de még én is annyira bizonytalan voltam a dologgal kapcsolatban, hogy még nem szívesen beszéltem róla. Természetesen anyának nem tudok hazudni, átlát rajtam.

- Ne nézz hülyének, na és mi van azzal a fiúval, akivel a kapuban enyelegtél egy félórát? - huppsz.

- Még nem tudom, elhívott randizni hétvégén, de még az egész nagyon képlékeny.

- Dehogy! Ha csak attól félsz hogy elengedlek-e, hát tessék itt az engedélyem. Nyugodtam menj vele, szimpatikusnak tűnik.

- Köszi. Ugye tudod, hogy ha nem engedtél volna el, akkor olyan önfegyelemről kellett volna tanúbizonyságot tennem, amim nincs?

- Tudom kicsim. Na, menj aludni.

Mikor felértem az első dolog, ami megragadta a figyelmem, az a lámpám volt az éjjeliszekrényemen. Elkezdtem sikoltozni és ugrálni, és lerohantam anyához.

- Köszönöm, köszönöm! - adtam neki a puszikat - Ez a nap már nem is lehetne jobb!

Másnap annak ellenére, hogy azt beszéltünk meg Erikkel, hogy csak a suliban találkozunk, már ébredés után írtam Ambernek egy SMS-t, hogy ne jöjjön elém, majd az iskolában összefutunk. Ahogy megszólalt az ébresztőm, azonnal kipattant a szemem és görcsbe rándult a gyomrom. Öltözködés közben végig remegtem az izgalomtól. Nem tudom, hogy én diliztem be, de néha úgy éreztem, mintha érezném az illatát, mintha ott lett volna mellettem, és újra érezném a csókjának ízét a számon. Persze a sejtésem bejött, Erik ott várt a kapuban. Mikor megláttam, az egész érzés felerősödött, és szinte nem tudtam odabotladozni. Egyszerre ugrottam volna a nyakába, és omlottam volna a karjaiba.

- Annyira tudtam… - ezzel adtam egy csókot az arcára.

- Mire gondolsz? - pislogott ártatlanul rám.

Iskola felé menet végig fogta a kezem, és még meg is álltunk kávéért, így majdnem elkéstünk. Az utolsó pár száz méteren versenyt futottunk, mondjuk veszítettem, de nem sokkal. Tényleg, csak hagytam nyerni! Vagy egy picit lassabb voltam, de gyorsan elfelejtettem, amint kaptam kiengesztelésül egy ölelést, meg egy csókot, biztos, ami biztos alapon.

Mielőtt beléptünk volna az ajtón, aggodalmasan ránéztem, mert tudtam, hogy amit tenni készülök, meg fogja bántani. Óvatosan lefejtettem a kezét a sajátomról, gyorsan nyomtam egy puszit az arcára, és besiettem az épületbe. Bementem a lány WC-be, abban reménykedtem, hogy ide nem fog követni Erik, és írtam egy üzenetet Ambernek, hogy vészhelyzet van, és itt gubbasztok a WC-ben. Néhány perccel később, azonban nem Amber lökte be az ajtót, hanem Erik. Amber futott utána, és bocsánatkérően nézett rám.

- Sajná… - kezdi el Amber, de Erik a szavába vágott.

- Mégis hova tűntél? Egész szünetben téged kerestelek! Előbb még tök normális voltál, kézen fogva sétáltunk, meg minden… - itt megvilágosodott Amber arca, már értette, hogy mi történt.

- Erik. - nézett rá határozottan - Most azonnal menj innen! Ez, ha nem tűnt volna fel egy LÁNY WC!!! Húzz innen! Majd később foglalkozol a lelki világod felborulásával, most, mint Alyson védelmezője, felhatalmazlak a nevében is, hogy kopj le! - Erik teljesen ledöbbent, és rám nézett, mikor bólintottam, megfordult, és kisétált. Annyira bűntudatom lett, majdnem utána rohantam, de Amber láthatta rajtam, hogy mit forgatok a fejemben, mert elállta az ajtót.

- Tehát csak hogy felvázoljam a helyzetet, összejöttél Erikkel, de nem tudod, hogy fel akarod-e még egész ország-világ előtt vállalni, igaz?

- Valahogy úgy.

- Értem. Ébresztő!!! Mitől félsz? Annyira cukik vagytok együtt, és kit érdekel, hogy mit fognak a barbiek mondani?

- De annyira gyorsan történt minden, nem tudom, egyáltalán ki lehet-e mondani, hogy járunk.

- Ki. Minek halogatni? Boldogok vagytok, egy pár vagytok, akármit is mondasz.

- Nem tudom…

- Mit, azt hogy boldog vagy-e, mert akkor nem érdemes emellett a fiú mellett maradnod, de ha csak arról van szó, hogy attól félsz, hogy Barbie és sleppje mit fog szólni, akkor csak hülye vagy. Hidd el, többet ér ez a pasi annál.

- Még nem tudom ilyen szinten mindenki képébe nyomni a szerelmemet. Mi van, ha valamikor még a héten szakítunk, nem akarom, hogy mindenki az „újlányon” csámcsogjon.

- Először is, nem fogod kibírni, másodszor pedig egy idő után úgyis lebuktok. Persze ha már most dobni akarod, akkor nem téma, de szerintem ő nem akar, és nem is zavarná, ha mindenki megtudná.

- Persze, hogy nem. Beszélek vele.

- Menj csak, de vedd figyelembe, hogy sokak szerint már most is jártok.

- Nem baj. - mondtam, és elindultam megkeresni Eriket.

Megtalálni megtaláltam, de csak pár perccel óra előtt, és nem volt hajlandó velem beszélni. Vagy rám nézni, ha már itt tartunk. Szünetben odamentem a padjához, előtte ott hevert egy füzet. Mivel láthatóan nem akart rólam tudomást venni, azt kezdtem el lapozgatni. Volt benne egy-két bandának a logója, idézetek, firkák, amikor egy újabbat lapoztam volna, rácsapott a füzetre. Hidegen rám nézett, és végre megszólalt. Bárcsak ne tette volna.

- Tudod, azt gondoltam, te más vagy, de tévedtem, Bocsánatot szeretnék kérni, mert azt hittem, fontosabb vagyok neked, mint az, hogy mit gondolnak rólam.

- Ez nem igaz. Engem nem az zavar, hogy hogyan néznek rád-ránk, csak még túl korai ez az egész, túl gyors.

- Sajnálom, de nem fogok semmit visszavonni, mindent, amit mondtam, komolyan gondoltam. Én hiszek bennünk, csak azt nem tudom, hogy ezt hogyan bizonyítsam be neked. - ezzel óvatosan elmosolyodott, mint akinek máris van egy terve.

- Ajjaj! Elkezdtem félni… - és felnevettem, ahogy megcsikizett.

Napközben semmi különös nem volt, Erik megint Chelsevel beszélgetett egy ideig. Én szinte észre sem vettem, hogy nem körülöttem legyeskedett, mert nagyon sok bepótolnivalónk volt Amberrel. Azokat a számokat mutogatta, amelyeket az alatt hallgatott, amíg beteg volt. Éppen rá volt kattanva a Little Mixre, mert erősen azonosult Perrievel, hiszen Zaynnel járt. Ki is nézett pár héttel később az egyik felkapottabb bárban egy koncertjüket, azt tervezgettük, hogy majd náluk alszunk, satöbbi.

Ebédszünetben leültünk a szokásos helyünkre, Alexékkal szomszédos asztalhoz. Az itthoni tapasztalataimhoz képest az itteni menza meglepően jó volt. Nagyjából úgy működött, mint egy bisztró. Volt egy hosszú pult, amelyről lehetett választani a kajákat, a végén pedig le kellett húzni egy kártyát, és csak hónap végén fizettünk. Amber megint fogyókúrázott, úgyhogy csak zöldet evett, meg roston sült halat. Én nem lettem volna képes ilyeneken élni, de mondjuk nem is volt rá szükségem, mindig is szerencsés alkat voltam, akin semmi nem látszik meg.

Valószínűleg Alex is hallott a pletykákról, mert egész szünetben méregetett. Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, attól féltem, hogyha reagálok rá, csak rontok a helyzeten. Valami miatt nem akartam, hogy megtudja, és talán ez is volt az egyik fő oka, hogy nem vállaltam, bár ezt sosem vallottam volna be Eriknek. Attól féltem, hogy elveszítem Alexet örökké, ha beismerem, hogy Eriket szeretem.

Egyszer csak valaki levágta magát a mellettem levő székre. Még oda se fordultam, már tudtam az illatából, hogy Erik az. Ahogy odanéztem, láttam Erik önelégült vigyorát Alexre villanni, majd hirtelen maghoz rántott, és látványosan megcsókolt. Egyik oldalról bepánikoltam, és mérges voltam rá, csak az volt a baj, hogy teljesen belefeledkeztem a szája édes ízébe, és nem tudtam megállni, hogy visszacsókoljam. Amber ujjongott, és tapsikolt, a többiek nem nagyon vettek tudomást rólunk. Elhúzódott, és ekkor találkozott a tekintetem újra Alexéval, aki teljesen közömbösen nézett, tudtam, hogy ennek annyi, ha valaha, csak egy kicsit is tetszettem neki, ennek most vége szakadt.

- Mit képzelsz magadról? - kérdeztem halkan Eriktől.

- Visszacsókoltál… - a lehelete csiklandozta a nyakam, tiszta libabőr voltam.

- Persze, mert… Mert, nem… - ekkor újra odahajolt, hogy megcsókoljon. Ez alkalommal már nem ellenkeztem, mert a szeméből azt olvastam ki, hogy ami köztünk van nem csak egy futó kaland, ez örök. Egy picit még most is féltem, hogy mit fognak gondolni, de Alexet már elveszítettem, Amber annak örül, ha boldog vagyok, és más miért lenne elég fontos, hogy foglalkozzam velük. Legalább Lucas örülhet, mert nem kell Barbiet lerángatnia Alexról, nem lesz ki miatt féltékenykednie.