12- Kit érdekelsz te?

12

Azonban Erik kérdése még mindig zavart, nem volt suliban, és ezt azonnal a veszekedés számlájára írtam, ami meg ugye miattam alakult ki, hát persze, hogy bűntudatom lett. Az egyetlen probléma az volt, hogy még ha akartam sem tudtam őt utolérni, hiszen csak ő tudta a lakcímem, én nem, még a mobilszámát sem tudtam. Persze kiderült, nem volt szükség a detektív-tudásomra, mert Erik ott állt a kapunk előtt. Az arckifejezése nagyon elszánt volt, nem is mertem arra gondolni, hogy vajon mit tervez. Előzékenyen kikerültem volna(!)…ha nem áll elém.

- Szia. Hogy vagy? Köszönöm kérdésed én is remekül. Még hogy szívesen jönnél velem randizni, hát akkor ezt megbeszéltük, holnap este 7kor itt leszek. Csá. - már ment is, úgy kellett utána futnom.

- HÉHÉhé, állj már meg, várjunk csak egy pillanatig! Mi volt ez a színjáték?

- Csak elhívtalak randizni?

- Komolyan?! Még ahhoz sincsen bátorságod, hogy rendesen elhívj? Inkább lerendezed az egészet egy személyben? Mert ha így állunk, akkor a randidon is ilyen egyedül ülhetsz majd, csak ki kell találnod, hogy ott vagyok és beszélgetek veled!

- Tudod mit? Rendben. Még mindig nem fér a fejembe, hogy egyáltalán miért álltál szóba azzal a szemét állattal! Azért nem mertem megkérdezni, mert az első gondolatom az volt mikor megláttalak, hogy vajon nem vele mész-e randizni, és akkor én már nem számítok...

- Jaj, ne kezd ezt! Nem hiszek neked, amúgy meg légy boldog, mert Alex akkor sem állna már szóba velem, ha kényszerítenék! Nem értem, hogy a ti hülye veszekedésetekbe miért vontatok be engem is?! Nekem semmi közöm ahhoz, hogy ti miért nem bírjátok egymás jelenlétét, de ez engem miért korlátolna? Nem én utálom sem Alexet, sem téged, bár már jócskán ebbe az irányba halad a dolog.

- Nem is tartozik rád! Csak ne légy vele jóba, rendben?

- Nincs semmi sem rendben! Elvárnád tőlem, hogy csak azért kerüljek valakit, mert te azt mondtad, mikor még azt sem tudnám, hogy mi ennek az oka?

- Miért mondtad feltételes módba? Talán tudod az okot? Hmmm? - na, most bajban voltam, de a haragtól elhomályosult a fenyegetés éle, sőt inkább kihívásnak vettem.

- Hát képzeld, tudom. Ki sejtené, hogy ez ekkora titok?

- És még a történet megtudta után is képes vagy ránézni?

- Képzeld, rá. Nem okoz mindenkinek akkora fájdalmat a te barátaidnak elveszítése.

- Nem? És neked még megvannak az "otthoni" barátaid? Vagy várj! Nem izgat, mert tudod, nem érdekel mindenkit, hogy a barátaid elhagynak. - hát ez fájt, a saját fegyveremet használta ellenem - Kit érdekelsz te?

- Azt hittem téged. - képtelen voltam ott állni, és veszekedni, fájt, amiket mondtam, és fájt, amit nekem mondott. Menekülni akartam, de Erik még mindig elállta a befelé vezető utat. Eleredtek a könnyeim, erre legnagyobb meglepetésemre Erik átölelt. Olyan jó volt, azt hiszem ez volt a béke jele, végre nem veszekedtünk, hanem csak azt tettük, amire vágytunk mindketten már régóta. Még mindig tetszett Alex, de ez hirtelen eltörpült Erik iránti érzéseimhez képest. Csókolóztunk.