12- Kit érdekelsz te?

12

Azonban Erik kérdése még mindig zavart, nem volt suliban, és ezt azonnal a veszekedés számlájára írtam, ami meg ugye miattam alakult ki, hát persze, hogy bűntudatom lett. Az egyetlen probléma az volt, hogy még ha akartam sem tudtam őt utolérni, hiszen csak ő tudta a lakcímem, én nem, még a mobilszámát sem tudtam. Persze kiderült, nem volt szükség a detektív-tudásomra, mert Erik ott állt a kapunk előtt. Az arckifejezése nagyon elszánt volt, nem is mertem arra gondolni, hogy vajon mit tervez. Előzékenyen kikerültem volna(!)…ha nem áll elém.

- Szia. Hogy vagy? Köszönöm kérdésed én is remekül. Még hogy szívesen jönnél velem randizni, hát akkor ezt megbeszéltük, holnap este 7kor itt leszek. Csá. - már ment is, úgy kellett utána futnom.

- HÉHÉhé, állj már meg, várjunk csak egy pillanatig! Mi volt ez a színjáték?

- Csak elhívtalak randizni?

- Komolyan?! Még ahhoz sincsen bátorságod, hogy rendesen elhívj? Inkább lerendezed az egészet egy személyben? Mert ha így állunk, akkor a randidon is ilyen egyedül ülhetsz majd, csak ki kell találnod, hogy ott vagyok és beszélgetek veled!

- Tudod mit? Rendben. Még mindig nem fér a fejembe, hogy egyáltalán miért álltál szóba azzal a szemét állattal! Azért nem mertem megkérdezni, mert az első gondolatom az volt mikor megláttalak, hogy vajon nem vele mész-e randizni, és akkor én már nem számítok...

- Jaj, ne kezd ezt! Nem hiszek neked, amúgy meg légy boldog, mert Alex akkor sem állna már szóba velem, ha kényszerítenék! Nem értem, hogy a ti hülye veszekedésetekbe miért vontatok be engem is?! Nekem semmi közöm ahhoz, hogy ti miért nem bírjátok egymás jelenlétét, de ez engem miért korlátolna? Nem én utálom sem Alexet, sem téged, bár már jócskán ebbe az irányba halad a dolog.

- Nem is tartozik rád! Csak ne légy vele jóba, rendben?

- Nincs semmi sem rendben! Elvárnád tőlem, hogy csak azért kerüljek valakit, mert te azt mondtad, mikor még azt sem tudnám, hogy mi ennek az oka?

- Miért mondtad feltételes módba? Talán tudod az okot? Hmmm? - na, most bajban voltam, de a haragtól elhomályosult a fenyegetés éle, sőt inkább kihívásnak vettem.

- Hát képzeld, tudom. Ki sejtené, hogy ez ekkora titok?

- És még a történet megtudta után is képes vagy ránézni?

- Képzeld, rá. Nem okoz mindenkinek akkora fájdalmat a te barátaidnak elveszítése.

- Nem? És neked még megvannak az "otthoni" barátaid? Vagy várj! Nem izgat, mert tudod, nem érdekel mindenkit, hogy a barátaid elhagynak. - hát ez fájt, a saját fegyveremet használta ellenem - Kit érdekelsz te?

- Azt hittem téged. - képtelen voltam ott állni, és veszekedni, fájt, amiket mondtam, és fájt, amit nekem mondott. Menekülni akartam, de Erik még mindig elállta a befelé vezető utat. Eleredtek a könnyeim, erre legnagyobb meglepetésemre Erik átölelt. Olyan jó volt, azt hiszem ez volt a béke jele, végre nem veszekedtünk, hanem csak azt tettük, amire vágytunk mindketten már régóta. Még mindig tetszett Alex, de ez hirtelen eltörpült Erik iránti érzéseimhez képest. Csókolóztunk.

11- Királynői fogadtatás, vagy megsemmisülés??

11

Hirtelen a történet nagyon sok végkimenetele játszódott le a szemem előtt, a királynői fogadtatástól kezdve a végső megsemmisülésig. De egyik sem játszódott le, inkább valami köztes változat...

Mikor beléptem mindenki felpillantott, az összes szem rám szegeződött, néhány lány irigy sóhaját is lehetett hallani. Körbenéztem, és feltűnt, hogy Erik nincs a teremben. Ahogy a szemem találkozott Alexéval, ő elkapta a pillantását, így nem volt időm kielemezni az érzéseket, amiket a szemében láttam kavarogni. Barbie kárörvendő mosolyából leszűrtem, hogy az óra további részében nem is nézett már felém. Apropó Barbie, az egész küldetés abszolút sikere kétségtelenül az volt, ahogy láttam az arcán lévő lenéző mosolyt átalakulni valami olyan kifejezéssé, amit joggal nevezhetnék akár féltékenységnek is.

Sikeremet a tanár figyelmeztető krákogása tette tönkre, és ekkor észrevettem a többiek előtt heverő papírlapokat is. Erre mindenki újra a dolgozatára koncentrált, a tanár arcáról pedig azt olvastam le nagy sajnálatomra, hogy a késésemet levonja a dolgozatidőmből, és ugyanakkor szedi be az enyémet, is mint az osztálytársaimét. Így nem volt mit tenni, a padomhoz siettem a tanártól elvett röpdolgozat feladatival, őrült tempóban körmölni kezdtem, hogy ne kapjak első töri jegyemként egy F-et. Az óra további része nem volt különösen eseménydús, sőt meglehetősen unalmas latolgatásba kezdtünk az angol királyi udvar életéről.

Szünetben a szekrényemhez mentünk, és láss csodát ott vár egy levél.

Drágám, látom, töröd magadat, de egyet ne felejts Alex az enyém! Hozzám képest semmi esélyed, még ha képes is vagy úgy vinnyogni, mint egy veszett macska. Ami egyébként, lássuk be, a te esetedben már nem sokat ront az összképen.

XX Barbie

Nem ért meglepetésként a levél, sem a tartalma, de azért mégis fájt. Annyira aranyos volt Amber, akin látszott, hogy tényleg az én problémámra akar figyelni, de egy Lucas nevű "álomfiúval" kellett versenyre kelnem. Így párhuzamosan beszéltünk a libákról és Lucasról is. Amber legnagyobb megdöbbenésére a nagy Ő hirtelen elindult felénk.

- Sziasztok, csajok! - na, most rajtam volt a sor, hogy egy bátorítóan megszorítsam Amber kezét - Gondoltam gyorsan bemutatkozom. Szia Alyson, én Lucas vagyok, Alex haverja.

- Szia.

- Bocsi Amber, de most négyszemközt szeretnék beszélni Alysonnal. - Amber szeméből több érzelmet láttam, értetlenséget, idegességet, féltékenységet, de ugyanakkor bátorítást is. Amikor Amber hallótávolságon kívül került belekezdett. - Nem tudom, hogy mit érez irántad Alex, vagy egyáltalán, de Barbietól szerintem úgy sem lát senkit. És most nem a nagy érzelmekre gondolok, hanem arra, hogy mióta megjöttél az a ribanc úgy rámászott Alexre, hogy már én érzem magam kényelmetlenül. Igazából azt szeretném elmondani, hogy nagyon örülnék, ha leszállnál Alexről, mert akkor talán én is látnám néha. Mármint a sleppje nélkül. - én meg ott álltam és néztem amint visszamegy a törzshelyükre, Amber pedig kíváncsian jött felém.

Hirtelen ötlettől vezérelve besiettem a WCbe, és magamra zártam az ajtót. Nem biztosít örök védelmet a sírásom elrejtésére, de átmenetileg megúsztam, hogy bárkivel is beszélnem kelljen. Hallottam amint Amber és más lányok az ajtónál állnak szitkozódva, de a becsöngetésre mentek a maguk dolgára. Ekkor én is gyorsan kinyitottam az ajtót és húztam órára, mázlimra a tanár is késett, így még előtte értem be. A tanóra alatt tudatosan kerültem Amber értetlenkedő pillantásait, az általa küldött üziket pedig elolvasás nélkül a tolltartómba gyűrtem. Szerencsémre a tanárnak is elege lett Amber levélkéivel, mert az egyiket elvette, sőt majdnem fel is olvasta, de sikerült lebeszélnem. Annyira bűntudatom volt, azért amiért nem voltam hajlandó Amberrel beszélni, de olyan szar kedvem volt, hogy nem tudtam ezzel sokat foglalkozni. Hogy lehet ilyen gerinctelen, hogy inkább odaküldje az egy haverját, hogy ő mondja meg, hogy nem jövök be neki? Óra végén odajött hozzám Amber.

- Na, ide figyelj! Nem tudom mit mondott neked Lucas, de van egy olyan érzésem, hogy vagy nagyon szarul esett neked, vagy nekem nem fog tetszeni. DE akárhogy is van, nem menekülhetsz előlem, bármit is közölt veled, együtt kibírjuk, azonban ezt, hogy átnézel rajtam annál kevésbé.

- Hogy lehetsz ilyen jó barátnő? Én itt szemétkedem, te meg kiállsz mellettem…

- Hát mire valók a barátok? Mond el légyszi, már mondtam kibírom.

- Annyira nem szörnyű, a te szempontodból biztos nem. Mármint nyugi, nem vallotta be, hogy tulajdonképpen belém szerelmes, csak oda jött, hogy szálljak le Alexről, mert semmit nem akar tőlem, de már ki van akadva rám.

- MI?!?!?! - Amber szeme kiguvadt – Hogy lehet valaki ilyen….bunkó, vagy nem is tudom, hogy minek nevezzem! Nem képes szemtől-szembe megmondani, hogy mit gondol?! Szerintem ne is törődj vele, nem érdemli meg!

- Hát, jó. - sóhajtottam - Feljössz hozzánk?

- Bocsi nem, mennem kell műugrásra. Szia! És nem is foglalkozz vele!

- Rendben. Csók!

Bár persze lehet, hogy ez csak duma, fogadás, VAGY miután rájön, hogy Alex is szeret engem, végül beletörődik...Ez utóbbi nem is lenne olyan rossz. De sajnos ezek csak merő ábrándnak tűntek, semmi többnek. Még hogy Alexnek tetszem?! Hah, nem hiszem...

10- Felkészülés a küzdelemre

10

Kedd reggel, az ébresztőm kikapcsolása után sokáig élt bennem a remény, hogy ma nem megyek suliba. Anyáék pedig üzleti úton voltak, még csak meg sem tudtak volna állítani, max fel kellett volna őket hívnom, hogy rosszul vagyok bla-bla-bla. De aztán az jutott egyembe, hogy nem adhatom fel ilyen könnyen, meg persze a telefonom csörgése sem segített.

- Szóval összevesztél Barbiekkal, és még a két hősszerelmesünkkel is, ugye?!

- Igen, nem, nem egészen...de ezt te honnan tudod? És köszönni már luxus?

- Jaj, hát vannak forrásaim. - vette figyelmen kívül a rossz kedvemet - A két fiú kérdését még megvitatjuk, először koncentráljunk a „cicababákra”. Tehát, Barbie most ki van rád akadva, és számíts rá, hogy nem fog még egy ideig leszállni rólad.

- De miért?

- Azért, mert se nem rohantál el sírva, se nem hódoltál be az akaratának, hanem szembe szegültél vele. Ezért ma a legjobb formádat kell mutatnod, mind a libáknak, mind Eriknek és Alexnak. Nem szabad, hogy lássák, mennyire megviselt a veszekedés. Figyu, készülj el, de siess, mert még be akarok veled ülni egy kávéra.

Gyorsan letusoltam, és tegnapi veszekedés óta végre most éreztem magamat először igazán rendben, annyira jó volt, hogy van egy olyan barátnő, akire mindig számíthatok. A vadiúj táskámba pakoltam, ami jelenleg a nagy kedvencem, háti és kivételesen, a pirosítón és a szempillaspirálon kívül tussal kihúztam a szememet.

Mikor beléptem a kávézóba, ami útban volt a sulihoz, egyébként sokszor futunk itt össze reggelenként Amberrel, szinte azonnal megláttam. Boldogan öleltem meg, majd odamentünk a pulthoz.

- Na, végre! Azt hittem, hogy visszamentél aludni.

- Csábító volt, de valahogy megálltam. Várj! Tehát egy Cappuccino és egy sajttortát kérek.

- Én pedig egy csokis muffint.

Mi után leültünk azonnal nekikezdett, én meg teli szájjal bólogattam.

- Vagy a padodban, vagy a szekrényedben vár egy fenyegető levél, és ők ott fognak állni a közelben, minden mozdulatodat figyelni fogják, ezért bármit is írnak, ne mutass ki semmit.

- Mintha tapasztalatból beszélnél, rád is rád szálltak már?

- Nem, én soha nem voltam „veszélyforrás”, de láttam, amikor mással csinálták. Például tavaly egy lány beleesett Alexbe, és Barbie addig szívatta, amíg el nem ment másik suliba. Folyamatosan őt alázták.

- Aú! Biztos borzalmas volt

- Hé, egyél, ne dumálj! El fogunk késni!

Elindultunk a suliba, közben Amber hasznos tanácsokkal látott el a "küzdelmemre" való felkészítésként, már bőven késésben voltunk, de szerinte ez nem is baj, mert ha késünk azzal majd az egész osztály figyelmét magamra vonjuk. A fiúk (az szavait idézem: hősszerelmesek) el lesznek bűvölve a szépségemtől, a barbiek pedig máris elveszítenek egy csatát. Az egész út alatt csacsogott, amivel sikeresen elérte, hogy ne koncentráljak az idegességemre.

Beléptünk az aulába, ahol teljes csend honolt. A terem előtt egymásra néztünk, még megszorította bátorítólag a kezemet, és beléptem...