7- Nagyinál

7

A buliból gyorsan elhúztam, mert nem akartam megadni az esélyt, hogy még egyszer összefutok Vikivel, persze még így sem tudtam megúszni, hogy láttam Olivérrel táncolni. Már majdnem el is felejtettem Olivért, pedig nehéz. Nagyon jól nézett ki, szőke haj, kék szemek, de ez csak a külső. Valójából elvárja a csajaitól, legalábbis tőlem, hogy mindent megadjak, amit csak kért. Amikor nem ugráltam a kedve szerint, hát elég gyorsan elege is lett belőlem, így rövid időn belül szétmentünk. Utólag hallottam pletykákat, hogy még mielőtt szakítottunk sem állt tőle távol más lányok szédítése… Azonban az hogy pont Vikivel jött össze, rendesen meglepett. Viki annyira nem ilyen, vajon képes valaki pár hét alatt ilyen változáson átmenni?

Kittit otthagytam Danival, nem akartam őket zavarni. Otthon még gyorsan ettem egy kis csokis sütit aztán elmentem aludni. Pár órával később felébredtem, hogy Kittiék hazajöttek, innentől nem nagyon tudtam aludni, így elővettem az Ipodom, és zenét hallgattam.

Reggel mire felkeltem Dani már elment és a nővérem várt rám reggelivel.

- Mi történt veled tegnap? Egyszer csak eltűntél.

- Találkoztam Vikivel, és nem egészen úgy sült el, ahogyan szerettem volna…

- Mi??! Vikivel, úgy tudtam nem szokott bulikba járni. - vágott a szavamba.

- Eddig én is azt hittem. Hogy tud valaki ilyen gyorsan megváltozni?

- Nem tudom, ez engem is megdöbbentett. Min vesztetek össze?

- Hát alapból ki voltam borulva, mert képzeld kiszőkítette a haját, és annyi smink volt rajta, hogy szinte pergett róla.

- Ez fura, mármint…

- DE ez még oké is lett volna, összejött Olivérrel.

- Azt a rohadt…! Ne is foglalkozz vele! Nem is érdemelte meg, hogy a barátnője voltál. Inkább edd meg a reggelit, mert mielőtt a nagyiékhoz megyünk, még be kell ugranom a drogériába. - gyorsan megettem a reggelimet, és elindultunk. A kocsiban csacsogtunk össze-vissza, de azt éreztem, hogy Kitti kényesen kerüli a bulival kapcsolatos témákat.

- A Vikivel való találkozásom óta rájöttem, hogy nem is olyan rossz kint, mármint Londonban. - mondtam.

- Erre nem tudom, mit mondjak. - kezdte - Végül is ez nem rossz, a jelenség legalábbis, az oka annál inkább, mivel…

- Mivel nem szeretnéd, hogy bosszúból ne akarjak visszajönni.

- Valami ilyesmi, tehát ne törődj vele, vannak más barátaid is rajta kívül.

- Persze, de egyik sem olyan igazi legjobb barátnőm!

- Mégis mennyi ideje élsz ott? Időre van szükség, ne várd, hogy azonnal a nyakadba ugorjanak.

A drogériában egy csomó ideig sminkeket próbáltunk, és parfümöket szagolgattunk. Ennek három következménye lett. Először is, nagyon viccesen néztünk ki, másodszor nem éreztünk szagokat, harmadszor pedig mire feleszméltünk már majdnem kettő volt, rohannunk kellett, nem akartuk megbántani a nagyit.

Mikor becsöngettünk az ajtón nagypapi, szinte rögtön kinyitotta, és azonnal megcsapott az ebédünk isteni illata. Nagyi is kijött persze, és megdorgált, mert a leves már ott állt egy ideje az asztalon. Ahogy körbenéztem, minden sarkon új emlék villant fel, mikor karácsonykor bontogattuk az ajándékokat, aztán a családi vacsoráknál valaki poénján felnevetünk. A szomszéd szobában, ahogy a házimat írom, és bejön nagyi egy csésze teával és sütivel, hogy egy kis uzsonnával „segítse az agyműködésem”. Sokat beszélgettünk, persze elhangzottak a nagyszülők általános kérdései „Mekkorát nőtt ez a kislány, ugye papi? Mi van a suliban? Hát a fiúkkal mi a helyzet?”, de amikor ezen túl vagyunk, mindig jókat beszélgetünk, meg az ő fiatalságukról hallgatunk történeteket. Délután elbúcsúztunk, mert lassan indult a gépem, és a cuccaim még Kittinél voltak.

A reptéren megöleltük egymást Kittivel, és beszálltam a gépbe. Irány London, irány haza.