6- Újra (otthon/) Budapesten

6

A repülő péntek délután indult volna Budapestre, de hatalmas viharok voltak, így csak szombat délelőtt repültem a tesómhoz. A reptérre kikísért apa, és megígértette, hogy amint leszálltam, felhívom. A gépen leginkább olvastam, vagy zenét hallgattam. Aludni akartam eredetileg, mert az éjszakát végigdumáltam Amberrel chaten, de nem tudtam. Többször is utaztunk anyáékkal éjszaka, de soha nem tudtam semmit még szundítani sem. Ezért ha már nagyon nincs más dolgom, inkább a csillagokat meg a kivilágított városokat nézem.

Amint leszálltam megpillantottam Kittit, ahogy a sötétvörös hajzuhatagával felém süvít. Szinte nem is kaptam levegőt annyira ölelt.

- Úúúúúgy hiányoztál. Na, mesélj mit történt veled, amióta nem láttuk egymást? - kérdezte, mintha nem majdnem két hete váltunk volna el egymástól, hanem hónapok, sőt évekkel ezelőtt. A nővéremmel mindig is jó volt a viszonyom, kivéve, ha elcsórtam valamelyik cuccát. Több itthoni barátnőm vele egyidős, hiszen sokat rángatott magával bulikra (ez főleg olyankor történt, ha anyáék elmentek otthonról, és Kittinek rám kellett volna vigyáznia). Szerencsére jó társaságba járt, így soha nem lett semmi bajom, és mindig figyelt rám fél szemmel, de hát mégis, lógni a „nagyokkal”...

- Kitti. Beszéltünk minimum kétnaponta!

- Az más! Tehát halljam!

A Batthyány tér mellett két utcával lakott, oda mentünk fel. Amíg gyorsan összedobott valami ebédet nekünk, én a teraszon álldogáltam, és élveztem, hogy itthon sokkal melegebb van, persze a kilátás sem volt utolsó. Kittit figyeltem, ahogy a konyhában sürög-forog, már amikor kicsik voltunk is mindig segített a konyhában.

- Amúgy mit kérsz a huszadik szülinapodra? - faggatóztam, miközben a hűtőhöz mentem egy doboz kóláért. Na, ez mindig volt nála, ha valami, akkor pár üveg kóla, tuti.

- Nem tudom, énekelj! Vagy vegyél valami jó rucit a Topshopból. Legalább, ha ott éltek, használjam is ki, nem igaz?

- De hát annyi ruhád van…

- Az sosem elég!

- Rendben. - bemutatom a vásárlás mániás nővéremet…

- Áh, jut eszembe, valamelyik nap tudod mit találtam?

- Hmm?

- A gitárod. Már biztos hiányzott.

- Na, ne!!! Végre!!!! - rohantam a vendégszobába, ott is állt a falnak döntve. Felvettem, és pengetni kezdtem, persze elhangolódott, így be is kellett hangolnom. Közben Kitti is utánam jött.

- Mit szeretnél csinálni, amíg itt vagyunk?

- Elmenni a nagyihoz, azt mindenképp. Aztán, lesz valami buli mostanság? - néztem fel.

- Ühümm, már gondoltam rá, de ha gondolod, szívesen kihagyom…

- Ne-ne, hova mentek?

- Szerintem még nem voltál, egy belvárosi klub, most nyílt a hónapban.

- Jól hangzik. Azon gondolkozom, hogy Vikivel mi van, meg, ha már itt vagyok, az lenne a minimum, hogy beköszönök, de az utóbbi időben olyan fura lett. Mármint beszéltünk meg minden, de sokkal kevesebbet és mindig ő rázott le engem.

- Szerintem nem gáz, azért mert elmentél neki még van élete…

- Tudom, de akkor is, nem féltékenykedésből mondom, de szerintem ennél jobb barátnők voltunk, hogy csak így megfeledkezzünk egymásról.

- Biztos neki is nehéz. Emlékszel mennyire ki voltál akadva, hogy elköltöztök, és még rátett, hogy én itt maradtam. Nem csak neked kellett az egész életedet újraépíteni.

- Tudom, hagyjuk. A bulira eljön Heni?

- Ki nem hagyná! De ott lesz Ivett meg Lola is, szerintem Csabira is számíthatunk. Danit még fűzöm, mert lehet, hogy benn kell maradjon későig dolgozni.

- Amúgy mikor költöztök össze?

- Hát, még nem tudom. Az zavarna, ha a buli után, már ha eljön, itt aludna?

- Nem, nyugodtan. Pont mondani akartam, hogy Heni biztos megenged, hogy nála aludjak, tehát ha zavarok, akkor…

- Eszedbe ne jusson! Simán kihajítom Danit, te a húgom vagy. Ha választani kell, ő megy, te maradsz!

- Akkor maradhatok?

- Még szép! Majd csöndesek leszünk.

- Ha nagyon zavar, majd berakom az Ipodom…Vagy átkopogok! - hmmm, érdekes lenne…

Este, miközben öltözködtem, újra eszembe jutott, hogy Londonban ott van Erik és Alex, és hogy képes leszek-e ilyen rövid idő alatt valakit közel engedni magamhoz. Olyan kevés ideje élek Angliában, mégis…Vajon mikor fogom azt otthonomnak hívni és nem Budapestet???? Az elmélkedésemből Kitti rángatott ki, akinek sürgősen segítenem kellett ruhát választani.

Taxival mentünk, és mikor odaértünk Lola, Heni és Csabi már bent voltak.

- Szia! - ugrott a nyakamba Heni. - Mizu, kislány? Milyen az élet a nagyvilágba? Ugye tudod, hogy valaki itt nagyon szeretne kimenni pár hétre…

- Tényleg, na, és ki az? - hülyültem.

- Nem is tudom, valaki említette, ha majd megint találkozom vele, majd megmondom. - nevetett - Tehát, milyen London?

- Zsúfolt és nagyon hangulatos, összebarátkoztam egy lánnyal, és egy fiú rám mászott. Járok karénekre…

- LÚZER!!!! - kiabálta be Csabi, amire persze mindenki felnevetett.

- És egyenruha van a suliban.

- Hogy én azt mennyire nem bírnám. - csatlakozott a beszélgetéshez Ivett is.

- Én képes lennék ennyit feláldozni. - mondta Heni. Ez alatt Dani is megérkezett, úgyhogy a nővérem, már nem látott és nem hallott senki, és semmit. Évek óta együtt vannak, de még mindig olyanok, mint a kamaszok, vagy én…

Elindultam felderíteni a terepet, és gondoltam hozok valamit inni a többieknek is. A bár felé menet beleütköztem valakibe.

- Mi a francot képzelsz magadról? Majdnem leöntöttem magam a piámmal! Ez a cucc új! - üvöltött velem a csaj, de nem nézett rám, mert a ruháját igazgatta, hogy ne látsszon a folt.

- Úristen! Viki?! Te meg hogy kerülsz ide? - kérdeztem, mikor felnézett.

- Basszus, csajszi! Azért még mérges vagyok rád! - ölelt meg.

- Te befestetted a hajad?

- Ez csak egy kis szőke melír.

- TE??? A szőke-ellenesek vezetője?

- Hát tudod, változnak az idők.

- Nekem bejön, csak annyira fura tőled…

- Jaj, ne izélj! Olyan cuki ez a ruha. Honnan van? - ez a beszélgetés egyre furább és furább lett. Vikit soha nem érdekelte az öltözködés, inkább volt csöndes, mint ilyen divatmániás, buli-őrölt. És még valami. Buli-őrült?! Szinte soha nem mozdult ki, úgy rángottam el bárhová, most meg itt lézeng egy szórakozóhelyen. Ez nem az lány, akit ismertem…

- Nézd, ott várnak rám Móniék. Odajössz?

- Mióta vagy velük jóban? Azok ribancok, amikor itt voltam még rühellted őket…

- Hát persze, amikor még itt voltál. Ne csesztess! Azzal vagyok jóba, akivel akarok, ha ez a valaki pont Móni, akkor vele is jogom van.

- De utáltad őket!

- Nem. Csak miattad nem lógtam velük, mert TE nem bírtad elviselni a képüket.

- Soha nem kényszerítettelek, hogy az én barátnőm lény!

- Akár hiszed, akár nem, most boldog vagyok.

- Amikor barátnők voltunk nem voltál az?

- Nem ezt mondtam, csak van életem nélküled is!

- Sajnálom. Nem így értettem, csak annyira szokatlan ez az egész. - próbáltam engesztelni. Ekkor elkezdett pittyogni a mobilja.

- Ki az? - kérdeztem, mert régen, egymás összes üzenetét olvastuk…

- Olivér írt hogy… - kapta a kezét a szája elé, a telóját is majdnem elejtette.

- OLIVÉR?! Mégis mit akart tőled? - egy hajszál választott el attól, hogy kiabáljak.

- Ööhhm, hááát, tudod…most…

- Mond el!

- Én annyira sajnálom….de szeretem.

- VIKI! Ő az expasim! És ezek után kikezdesz vele, amit leléptem?? Mégis ki vagy és mit csináltál az én legjobb barátnőmmel. Nem ismerlek.

- Nem gondoltam, hogy…

- Mit nem gondoltál? Hogy még látjuk egymást, hogy még érdekelni fog engem?! Gondolom, legalább te megadtad neki, amit akart, biztos jókat keféltek! - sarkon fordultam, és otthagytam.

- Bocsájts meg! Kérlek! - kiabált utánam Viki, de már tényleg nem tudtam, ki is ő valójából.