5
Reggel senkit sem találtam
otthon, de anya kikészítette a reggelimet. Evés közben az eső kopogását
hallgattam, és azon bosszankodtam, hogy biztosan tönkre fog menni a hajam a
nedvességtől. Azért indulás előtt még gyorsan ellenőriztem magamat a tükörben.
Már meg sem lepődtem, azon
hogy Eriket kinn találtam, és még mindig az őrületbe kerget a mosolyával.
- Jó reggelt SZÉPSÉG!
- Ne nevezz így! És amúgy meg
ez a név honnan jött?!
- Csak nem idegesítelek vele?
- Mintha változtatna bármin,
ha azt mondanám, hogy igen...
- Nem, tényleg nem. Jól áll
az esőkabát, meg hogy mérges vagy, mert ezt mondom. Egyébként még mindig nem
válaszoltál a kérdésemre. Eljössz-e velem egy randira?
- Bocs, de nem. - nem akartam
túl bunkó lenni, nem mintha ezt érdemelné.
- OK. - rántotta meg a
vállát.
- Hát nem rázott meg
túlzottan.
- Csak mert tudom, úgyis változik
még a véleményed.
- Őőőő, ha te ennyire biztos
vagy benne... Miért gondolod ezt, megkockáztatom, honnan veszed egyáltalán,
hogy nincs még pasim.
- Jó kérdés! Nem tudom,
megérzés.
- MEGÉRZÉS?!
- Aha. Vagy csak tudod az a
folyamat, amit az agyunkkal végzünk, talán hallottál már róla, úgy hívják
gondolkodás. Aki most költözött ide nemrég, az nem valószínű, hogy már azonnal
foglalt is.
- Akkor ezt megbeszéltük...
A nap további részében azon
tanakodtam, vajon mit érzek Erik iránt:
1. Nagyon idegesít
Rá kellett jönnöm, hogy a
töri órán nem csak nekem van nagyon jó rálátásom a kiszemeltemre, Eriknek is
hasonlóan nagyszerű kilátása van rám...! Ez pedig egyet jelent, a rám irányuló figyelemnek
(Na, ne már!!!!!!).
2. Még inkább idegesít
Még a szünetben sem hagy
nyugodni.
3. Az őrületbe kerget
Viszont lekísér büfébe, és
meg is hív egy tejeskávésra, ami amúgy nem is olyan vészes.
4. Jófejnek tűnik
Folyton vigyorog, mintha
valami díj lenne az oldalán és nem én... Irodalmon is engem heccel, a hülyébbnél
hülyébb üzeneteivel (pl.: Mit adnál, lesmárolnám a tanárt?), és folyton a
reakcióimon kuncog.
5. Most már tényleg elegem van belőle
Az akcióin kívül végig kedves
és udvarias volt. MI?! Dehogy, viszont rá kellett eszmélnem, hogy Erik baromi
helyes.
6. Attól még tetszhet Erik is, hogy Alex is
bejön, nem???
Apropó Alex, még mindig
levegőnek néz, aminek szemmel láthatóan Barbie örül a legjobban. Én kevésbé, de
megfogadtam, ha ő így, akkor én is.
Délután nem tudtam átugrani
Amberhöz, mert ismét kóruspróba volt. A gondolataim rendbe szedésében nagyon
sokat segít az éneklés, ilyenkor tudom igazán kipihenni magam mentálisan. Végül
arra jutottam, hogy akár el is mehetnék Erikkel egy randira, ennyit megérdemel
(?), és csak nem lesz olyan rossz........................................remélem.
A két lány a kórusból, Kate
és Chery, próba után ottmaradtak velem, mert meséltem nekik, hogy írtam egy
dalt, és mindenképp meg akarták hallgatni. Gyorsan kölcsönvettem a suli
gitárját, és elénekeltem. Mondhatni imádták, bár mindenképp ki akarták belőlem
szedni, hogy kinek is szól. Még nem mertem elmondani nekik, annyira nem voltunk
jóban… Egészen hazáig jöttek, de nem tudtak bejönni, mert még nekik is házijaik
voltak.
Apa látta bentről, hogy
valakik hazakísértek, ezért azonnal faggatózni kezdett.
- Kik voltak ezek? Honnan
ismered őket? Nem tévedtél rossz társaságba?
- Apa! Nyugi, ők Kate és
Chery, szintén a kórus tagjai, és nem, nem keveredtem rossz társaságba. Mégis
miért feltételezed, hogy a barátaim nem tetszenének neked, miért nem bízol
bennem?
- Jaj, kicsim, nem úgy
gondoltam, csak féltelek.
- Pedig nem kéne... - öleltem
meg.
Este gyorsan még skype-oltam egyet
Amberrel, megbeszéltük, amint meggyógyul, azonnal átmegyek
hozzá megnézni a Hunger Games-t, aztán ott is aludhatnék. Miközben Amberrrel
beszéltem, feltűnt, hogy Viki is be van jelentkezve, így ráírtam. Annyi mindent
kellett megbeszélnünk, de úgy tűnt Vikinek más/jobb dolga volt, mert egy félóra
után lerázott.
Este még tanakodtam egy
kicsit "Erik vs. Alex" helyzetről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése