3
Reggel végre megint kisütött a nap, ezért jól indult a napom (ismét). Megmostam a hajam, és oldalra felcsavartam egy kontyba. Sminkelésre már
nem jutott idő,
"a nap legfontosabb étkezését" is csak gyorsan letudtam, és már húztam
is suliba. Odafelé menet találkoztam Amberrrel, és gyorsan beugrottunk az egyik útba eső
kávézóba, mert neki sürgősen szüksége volt egy muffinra. Végül sietnünk kellett, mert nem tudta
eldönteni, hogy csokis, vagy áfonyás muffint egyen...
Pont a tanár előtt estünk be, de mázlim volt, hiszen engem még nem
feleltethetett, Ambernek nem volt ekkora szerencséje. Végül is kiszenvedett egy D-t, de csak a tanár jóindulatán múlott. Szünetben
lementünk az udvarra, és megmutatta, hogy hol szokott ücsörögni. Valahol
sajnáltam, mert úgy tűnt, hogy előttem nem nagyon voltak barátai. Megpróbáltam
kiszedni valamit belőle, de nem igazán akart róla beszélni, így hát
inkább hagytam...
Tudjátok, hogy miért szeretem a töri órákat? Mert ott a tanár
szerinti ültetés van, és Alex pont mellettem-előttem ül, sajnos a többi órán
mind mögöttem, így akkor nem tudom titokban őt bámulni.
Irodalom után éppen beszélgettem Amberrel, mikor valaki
megkopogtatta a vállamat, Amber arckifejezéséből már előre tudtam, hogy ki
lehet az.
- Szia.....Na, azt szer....Mindegy, bocs... Arrébb állnál? Útban
vagy.
- Szia, ja, hát persze, bocs... - makogtam össze-vissza, asszem
totál beégettem magam! Mégis mit képzeltem, mit fog csinálni? Randira hívni?
Na, ne röhögtess már!!! Hogy én mekkora balek vagyok!
Egész nap le voltam törve, Amber megpróbált megvigasztalni, pedig
én erősen próbáltam leplezni, hogy a rosszkedvemnek hozzá van köze... Hát,
majdnem sikerült. A nap, amúgy elég fárasztó volt, hisz egy csomó mindent be
kell még hoznom, de az új osztálytársaim mind (ill. 2 kivételével) Alex,
Barbie) nagyon segítőkészek. Alex most konkrétan levegőnek néz, Barbienak meg
azt hiszem nem voltam túl szimpatikus. Arra jöttem rá, hogy Susan tud a legtöbbet
segíteni, mert bár a többiek is szívesen segítenének, kb. csak ő jegyzetel
normálisan kivéve még egy lányt, Emiliet, aki kedvesnek tűnt, és ahogy többet
beszélgettünk kiderült, hogy versenyszerűen atletizál. Tényleg úgy tűnt
megörült, amikor elmeséltem, hogy én is futok, és felajánlotta, hogy járhatnánk
ugyanabba az egyesületbe.
A napom legjobb része kétségtelenül az első kóruspróbám volt,
amikor végre kiengedhettem az aznap felgyülemlett feszültséget. Az elején
mindenkinek bemutatkoztam, amúgy nem vagyunk sokan, összesen nyolcan.
Csináltunk egy csomó hangfejlesztő gyakorlatot, majd pedig énekeltünk, és igaza
volt Ambernek, mert tényleg nem csak olyan gázos régi számokat énekeltünk.
Nekem még azt is meg engedte a tanár, hogy előadjam azt a dalt, amit az első
óránkon énekeltem. Úgy tűnt, hogy a többieknek is tetszett, és össze is
barátkoztam két lánnyal. Mikor vége lett a próbának, csodálkozva tapasztaltam,
hogy kinn vár rám Amber. Megilletődtem, de nagyon jól esett, hogy visszajött
értem. Hazafelé menet megvitattuk az Alexes ügyet, és arra jutottam, hosszas
mérlegelés után, hogyha el is hívna randira, sem mennék el vele, hiszen
barátnője van, vagy mi.... Végül is Amberéknél kötöttünk ki. Teljesen
ledöbbentem mikor beléptem a szobájába, egyik egész fala tele volt One Direction-ös plakátokkal, és a
párnákon is egy-egy tag feje nézett, kicsit nyomasztó is volt, ugyanis
folyton úgy éreztem, mintha engem bámulnának. Persze Ambernek az első dolga
volt benyomni a CDjüket:) aztán neteztünk (pontoztuk a neten talált pasikat
0-10ig ;D), dumáltunk. Elterveztük, hogy a hétvégén elmegyünk moziba, vásárolgatunk,
aztán ott alszik nálunk.
Otthon leültem, és
elkezdtem azt a könyvet, amit anya vett nekem, a címe: The Hunger Games, jónak
tűnik, majd meglátom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése