1
Mikor Londonba érkeztem, a szobám már szinte teljesen
be volt rendezve, legalábbis az alap, ágy, ruhásszekrény stb. már be volt téve.
Már javában tettem fel a könyveimet a polcokra, amikor anya bejött körülnézni,
és megígérte, hogy valamelyik nap majd elmegyünk kiegészítőket (ágyneműhuzatot,
párnákat, képeket,...) venni. Mire odajutottam a vacsimhoz, addigra majd
leszakadt a kezem, és csak gyorsan belapátoltam a kínai kaját, majd dőltem is
be az új ágyamba, és már aludtam is.
Reggel későn keltem, de anya megvárt a reggelivel.
- Apád korán bement dolgozni, úgyhogy csak ketten
vagyunk. Csapjunk egy csajos napot! Az úgy jó, ha ma megyünk bevásárolni? -
kérdezte anya.
- Persze.
- Beszéltél már Kittivel?
- Jé! Tényleg, nem, mióta itt vagyok még nem.
- Mindegy, de ha hazaértünk azért beszélj a te drága
nővéreddel, mert még a végén megsértődik.
- Haha, oké.
- Várod már a holnapot?
- Ühüm.... - motyogtam, közbe elkészítettem a
zabpelyhemet.
- Mi a baj?
- Semmi, csak félek, hogy az új suliba nem fogok tudni
beilleszkedni. Most vagyok másodikos, és a többiek már mind ismerik egymást,
csak én leszek a kívülálló.
- Jaj, kicsim, nem lesz semmi gond, olyan könnyen
szereztél mindig is barátokat, hát éppen most mi változna? És amúgy is csak egy
hét telt el a sulikezdés óta, biztos vannak mások is, akik újak.
- Nem lesz gáz, hogy hét közepén megyek először??
- Dehogynem, már így sem az igazi mert kedd van, de hát nincs mit
tenni. Most azonnal szedd össze a
cuccodat, suliba kell menned… - elkerekedett a szemem aztán rájöttem, hogy csak
viccelt.
- Huh, még az kéne.
- Na, menj, zuhanyozz le aztán menjünk, még sok
teendőnk van mára.
Gyorsan letusoltam, mivel kellemes meleg volt ezért
csak felkaptam egy farmert és egy pólót, meg pár nyakláncot, és készen is
álltam! :)
Egy Laura Ashley-be mentünk be elsőre. Egyszerűen
imádtam... Tele volt mindenféle színű és anyagú ágyneműhuzattal, párnákkal.
Áhhhh, imádom!!!!! Vagy három órát töltöttünk a boltban, és én kb. az összes
szembejövő tárgyat megvettem volna, de szerencsére anya képes volt észben
tartani, hogy pl. milyen színű a szobám fala (egyébként púderrózsaszín és az
ajtóval szembeni falon van egy korallpiros csík függőlegesen), stb. - így végül
csak olyan cuccokat vásároltunk, ami passzol a szobámhoz. Utána megkértem
anyát, hogy ugorjunk be valahová egy kávéra, és esetleg egy kis sütire is.
Bepakoltuk a zacskókat, aztán vagy negyedórát sétáltunk, mire találtunk egy
szimpi kávézót. Ahogy beléptünk, azonnal észrevettem! Ott ült Ő... Azt hiszem,
hogy a haverjaival jött, és hol is kezdjem(sóhaj), ezt a kinézetet lehetetlen
leírni pár szóban! Sötétbarna, majdnem fekete haj, hatalmas zöldes-kék szemek,
olyan vállak, hogy…(újabb sóhaj)... Próbáltam nem folyton bámulni, de egyszer
csak mintha valakinek a tekintetét éreztem volna a hátamon, mikor megfordultam,
elkapta a szemét rólam, de kifejezetten engem nézett!
- Miért vagy ilyen ideges? Alyson? - faggatott anya,
de mikor látta, hogy hova pillantgatok, csak barátian megpaskolta a kezemet -
Akkor gondolom, most úgysem tudnék veled beszélgetni, amennyire lefoglal az a
fiú...- de abbahagyta, mert látta, tényleg nem vagyok képes rá koncentrálni.
Mikor a fiú és haverjai elkezdtek szedelődzködni, hirtelen teljesen
bepánikoltam, vajon látom-e még, eszembe jutott, hogy mekkora hülye vagyok,
hisz még a nevét sem tudom, de máris belezúgtam! Bizonygattam magamnak, hogy
biztosan nem engem bámult, valószínűleg észre sem vett, hát akkor minek ezen
görcsölni, de egyszerűen nem voltam képes ennyiben hagyni a dolgot, így mikor
elindultak az ajtó felé, én is gyorsan felpattantam, mondván, hogy WC-re kell
mennem. Az ajtó és a mosdóhoz vezető út pont keresztezte egymást, és pont találkoztunk
volna kb. félúton, de ekkor hirtelen megpillantott egy nagyjából velem egyidős
(és gyönyörű) lányt az ajtóban, és elfutott előttem, karjaiba kapta a lányt, én
meg teljesen letörtem...
Anya hazafelé nagy erőkkel próbált megvigasztalni, de
nem nagyon hagytam magam, így mikor hazaértünk, én lehuppantam az ágyamra, és
olvastam, anya pedig a szobámba járkált fel-alá és azt nézte, hogy hova lehetne
tenni a képeket. Egy idő után meguntam így felálltam neki segíteni, úgyhogy
elég gyorsan végeztünk.
- Anya, apa? Nem láttátok a gitáromat? - kérdeztem
vacsi közben.
- Nem. Én nem találkoztam vele… - mondta apa.
- Én sem, de ha már a költözés lemegy,
előkerül.
- Rendben. Én felmentem aludni, oké?
- Persze, menj csak.
Fent a szobámban még pakolásztam egy kicsit, majd
lefeküdtem aludni. És igen Kittit elfelejtettem hívni, majd holnap. Legalább
akkor már lesz is mit mesélnem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése