11- Királynői fogadtatás, vagy megsemmisülés??

11

Hirtelen a történet nagyon sok végkimenetele játszódott le a szemem előtt, a királynői fogadtatástól kezdve a végső megsemmisülésig. De egyik sem játszódott le, inkább valami köztes változat...

Mikor beléptem mindenki felpillantott, az összes szem rám szegeződött, néhány lány irigy sóhaját is lehetett hallani. Körbenéztem, és feltűnt, hogy Erik nincs a teremben. Ahogy a szemem találkozott Alexéval, ő elkapta a pillantását, így nem volt időm kielemezni az érzéseket, amiket a szemében láttam kavarogni. Barbie kárörvendő mosolyából leszűrtem, hogy az óra további részében nem is nézett már felém. Apropó Barbie, az egész küldetés abszolút sikere kétségtelenül az volt, ahogy láttam az arcán lévő lenéző mosolyt átalakulni valami olyan kifejezéssé, amit joggal nevezhetnék akár féltékenységnek is.

Sikeremet a tanár figyelmeztető krákogása tette tönkre, és ekkor észrevettem a többiek előtt heverő papírlapokat is. Erre mindenki újra a dolgozatára koncentrált, a tanár arcáról pedig azt olvastam le nagy sajnálatomra, hogy a késésemet levonja a dolgozatidőmből, és ugyanakkor szedi be az enyémet, is mint az osztálytársaimét. Így nem volt mit tenni, a padomhoz siettem a tanártól elvett röpdolgozat feladatival, őrült tempóban körmölni kezdtem, hogy ne kapjak első töri jegyemként egy F-et. Az óra további része nem volt különösen eseménydús, sőt meglehetősen unalmas latolgatásba kezdtünk az angol királyi udvar életéről.

Szünetben a szekrényemhez mentünk, és láss csodát ott vár egy levél.

Drágám, látom, töröd magadat, de egyet ne felejts Alex az enyém! Hozzám képest semmi esélyed, még ha képes is vagy úgy vinnyogni, mint egy veszett macska. Ami egyébként, lássuk be, a te esetedben már nem sokat ront az összképen.

XX Barbie

Nem ért meglepetésként a levél, sem a tartalma, de azért mégis fájt. Annyira aranyos volt Amber, akin látszott, hogy tényleg az én problémámra akar figyelni, de egy Lucas nevű "álomfiúval" kellett versenyre kelnem. Így párhuzamosan beszéltünk a libákról és Lucasról is. Amber legnagyobb megdöbbenésére a nagy Ő hirtelen elindult felénk.

- Sziasztok, csajok! - na, most rajtam volt a sor, hogy egy bátorítóan megszorítsam Amber kezét - Gondoltam gyorsan bemutatkozom. Szia Alyson, én Lucas vagyok, Alex haverja.

- Szia.

- Bocsi Amber, de most négyszemközt szeretnék beszélni Alysonnal. - Amber szeméből több érzelmet láttam, értetlenséget, idegességet, féltékenységet, de ugyanakkor bátorítást is. Amikor Amber hallótávolságon kívül került belekezdett. - Nem tudom, hogy mit érez irántad Alex, vagy egyáltalán, de Barbietól szerintem úgy sem lát senkit. És most nem a nagy érzelmekre gondolok, hanem arra, hogy mióta megjöttél az a ribanc úgy rámászott Alexre, hogy már én érzem magam kényelmetlenül. Igazából azt szeretném elmondani, hogy nagyon örülnék, ha leszállnál Alexről, mert akkor talán én is látnám néha. Mármint a sleppje nélkül. - én meg ott álltam és néztem amint visszamegy a törzshelyükre, Amber pedig kíváncsian jött felém.

Hirtelen ötlettől vezérelve besiettem a WCbe, és magamra zártam az ajtót. Nem biztosít örök védelmet a sírásom elrejtésére, de átmenetileg megúsztam, hogy bárkivel is beszélnem kelljen. Hallottam amint Amber és más lányok az ajtónál állnak szitkozódva, de a becsöngetésre mentek a maguk dolgára. Ekkor én is gyorsan kinyitottam az ajtót és húztam órára, mázlimra a tanár is késett, így még előtte értem be. A tanóra alatt tudatosan kerültem Amber értetlenkedő pillantásait, az általa küldött üziket pedig elolvasás nélkül a tolltartómba gyűrtem. Szerencsémre a tanárnak is elege lett Amber levélkéivel, mert az egyiket elvette, sőt majdnem fel is olvasta, de sikerült lebeszélnem. Annyira bűntudatom volt, azért amiért nem voltam hajlandó Amberrel beszélni, de olyan szar kedvem volt, hogy nem tudtam ezzel sokat foglalkozni. Hogy lehet ilyen gerinctelen, hogy inkább odaküldje az egy haverját, hogy ő mondja meg, hogy nem jövök be neki? Óra végén odajött hozzám Amber.

- Na, ide figyelj! Nem tudom mit mondott neked Lucas, de van egy olyan érzésem, hogy vagy nagyon szarul esett neked, vagy nekem nem fog tetszeni. DE akárhogy is van, nem menekülhetsz előlem, bármit is közölt veled, együtt kibírjuk, azonban ezt, hogy átnézel rajtam annál kevésbé.

- Hogy lehetsz ilyen jó barátnő? Én itt szemétkedem, te meg kiállsz mellettem…

- Hát mire valók a barátok? Mond el légyszi, már mondtam kibírom.

- Annyira nem szörnyű, a te szempontodból biztos nem. Mármint nyugi, nem vallotta be, hogy tulajdonképpen belém szerelmes, csak oda jött, hogy szálljak le Alexről, mert semmit nem akar tőlem, de már ki van akadva rám.

- MI?!?!?! - Amber szeme kiguvadt – Hogy lehet valaki ilyen….bunkó, vagy nem is tudom, hogy minek nevezzem! Nem képes szemtől-szembe megmondani, hogy mit gondol?! Szerintem ne is törődj vele, nem érdemli meg!

- Hát, jó. - sóhajtottam - Feljössz hozzánk?

- Bocsi nem, mennem kell műugrásra. Szia! És nem is foglalkozz vele!

- Rendben. Csók!

Bár persze lehet, hogy ez csak duma, fogadás, VAGY miután rájön, hogy Alex is szeret engem, végül beletörődik...Ez utóbbi nem is lenne olyan rossz. De sajnos ezek csak merő ábrándnak tűntek, semmi többnek. Még hogy Alexnek tetszem?! Hah, nem hiszem...