10
Kedd reggel, az ébresztőm
kikapcsolása után sokáig élt bennem a remény, hogy ma nem megyek suliba. Anyáék
pedig üzleti úton voltak, még csak meg sem tudtak volna állítani, max fel
kellett volna őket hívnom, hogy rosszul vagyok bla-bla-bla. De aztán az jutott
egyembe, hogy nem adhatom fel ilyen könnyen, meg persze a telefonom csörgése
sem segített.
- Szóval összevesztél Barbiekkal,
és még a két hősszerelmesünkkel is, ugye?!
- Igen, nem, nem egészen...de
ezt te honnan tudod? És köszönni már luxus?
- Jaj, hát vannak forrásaim.
- vette figyelmen kívül a rossz kedvemet - A két fiú kérdését még megvitatjuk,
először koncentráljunk a „cicababákra”. Tehát, Barbie most ki van rád akadva,
és számíts rá, hogy nem fog még egy ideig leszállni rólad.
- De miért?
- Azért, mert se nem rohantál
el sírva, se nem hódoltál be az akaratának, hanem szembe szegültél vele. Ezért
ma a legjobb formádat kell mutatnod, mind a libáknak, mind Eriknek és Alexnak.
Nem szabad, hogy lássák, mennyire megviselt a veszekedés. Figyu, készülj el, de
siess, mert még be akarok veled ülni egy kávéra.
Gyorsan letusoltam, és
tegnapi veszekedés óta végre most éreztem magamat először igazán rendben,
annyira jó volt, hogy van egy olyan barátnő, akire mindig számíthatok. A vadiúj
táskámba pakoltam, ami jelenleg a nagy kedvencem, háti és kivételesen, a
pirosítón és a szempillaspirálon kívül tussal kihúztam a szememet.
Mikor beléptem a kávézóba,
ami útban volt a sulihoz, egyébként sokszor futunk itt össze reggelenként
Amberrel, szinte azonnal megláttam. Boldogan öleltem meg, majd odamentünk a
pulthoz.
- Na, végre! Azt hittem, hogy
visszamentél aludni.
- Csábító volt, de valahogy
megálltam. Várj! Tehát egy Cappuccino és egy sajttortát kérek.
- Én pedig egy csokis
muffint.
Mi után leültünk azonnal
nekikezdett, én meg teli szájjal bólogattam.
- Vagy a padodban, vagy a
szekrényedben vár egy fenyegető levél, és ők ott fognak állni a közelben,
minden mozdulatodat figyelni fogják, ezért bármit is írnak, ne mutass ki
semmit.
- Mintha tapasztalatból
beszélnél, rád is rád szálltak már?
- Nem, én soha nem voltam
„veszélyforrás”, de láttam, amikor mással csinálták. Például tavaly egy lány
beleesett Alexbe, és Barbie addig szívatta, amíg el nem ment másik suliba.
Folyamatosan őt alázták.
- Aú! Biztos borzalmas volt
- Hé, egyél, ne dumálj! El
fogunk késni!
Elindultunk a suliba, közben
Amber hasznos tanácsokkal látott el a "küzdelmemre" való
felkészítésként, már bőven késésben voltunk, de szerinte ez nem is baj, mert ha
késünk azzal majd az egész osztály figyelmét magamra vonjuk. A fiúk (az szavait
idézem: hősszerelmesek) el lesznek bűvölve a szépségemtől, a barbiek pedig
máris elveszítenek egy csatát. Az egész út alatt csacsogott, amivel sikeresen
elérte, hogy ne koncentráljak az idegességemre.
Beléptünk az aulába, ahol
teljes csend honolt. A terem előtt egymásra néztünk, még megszorította
bátorítólag a kezemet, és beléptem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése